Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 27. kedd, az őszi ülésszak 20. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
1119 Tudom, hogy sokan azt mondják: "No és, legalább csökken valamit a válások száma". Nem hiszem azt, hogy ennek a javaslatnak, amely a bontóperi illetéket ilyen magasra emelte, ez lett volna az indítórugója, indítóoka, de ha valaki mégis így gondolná, h add hívjam fel a figyelmet arra, hogy egy olyan házasság fenntartása, amely véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, csupán formai kötelékké vált, s nem tölti be a társadalmi rendeltetését, és amelyet elkeseredett gyűlölet hat át, a fenntartása – külö nösen ilyen eszközökkel – kifejezetten káros, ártalmas a feleknek, a családnak és a környezetüknek. Meglepődtem, hogy a költségvetés illetékbevételi részén ez milyen elenyésző bevételt jelent, és különösen nem számottevő ezen belül a peres illetékekből bef olyt bevétel, s különösen nem a bontóperes illetékből befolyó bevétel. Következésképpen hogyha 6000 helyett 3500 forintban állapítják meg a bontóperi illeték mértékét, ez valószínűleg a költségvetést nem fogja alapjaiban megrengetni, annál is inkább, mert eddig a bontóperes illeték az általam javasoltnál is kevesebb volt. Végül pedig azt szeretném még elmondani, hogy valahogy úgy érzem, nem is erkölcsös, hogy a házasság intézményének válságát is felhasználjuk az illetékbevételnek a költségvetési növelésére. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következik dr. Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Két kérdéshez kívánok hozzászó lni, az egyik a most említett bontóperi illeték kérdése, a másik pedig a személyes költségmentesség körének tárgya. Nem tudok egyetérteni azzal az érveléssel és gondolatmenettel, amelyet az imént is hallottunk a bontóperi illetékek kapcsán. Néhány momentum ról ugyanis nem szabad elfeledkeznünk. Az egyik az az, hogy a polgári perrendtartás ismeri a személyes költségmentesség esetét, tehát van arra törvény és rendelkezés, ha valakinek a jövedelmi és vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé az illeték megelőlegezé sét, akkor a bíróságtól teljes személyes költségmentességet kérhet, és mentesíteni fogják az illeték lerovásától. Az az érv tehát, hogy ilyen teher elé állítással tartanánk fel házasságokat ezzel a törvényjavaslattal, elesik, de egy következő szempont, ame lyre még figyelemmel kell lennünk, hogy azon körben is, ahol az illeték megelőlegezése nem jelent terhet, a törvény méltányosan rendezi az illeték végleges viselésének a kérdését. Ugyanis úgy rendelkezik, hogy az illetéket a perköltségviselés keretében ann ak a félnek kell viselnie bontóper esetében, amelyik fél magatartása a házasság megromlására vezetett, illetőleg – hogy pontos legyen a törvény szövegét idézve – "A bíróság az összes körülmény mérlegelésével állapítja meg a perköltség viselését, és ebben a lapvetően a házasság megromlásában való közrehatást mérlegeli". Azt kell tehát mondanom, hogy egyrészt a teljes személyes költségmentesség intézményével az az érv esik el, hogy a megromlott házasságoknál, nehéz anyagi helyzetben levő felek nem tudnák lerón i az illetéket, másrészt pedig az a szempont is érvényesül, hogy az illeték összege ne sújtson méltánytalanul senkit sem. A másik kérdés, amelyhez hozzá szeretnék szólni, a teljes illetékmentesség kérdése, nevezetesen a törvényjavaslat V. szakasza. E körbe n felszólalásra az indított, hogy Eörsi Mátyás képviselőtársunk a jogi bizottság ülésén módosító javaslatot terjesztett elő annak érdekében – ez alternatív és többirányú javaslat volt, de egyik lényeges variációként kezdeményezte – , hogy a törvény V. szaka sza (1) bekezdésének dtől g pontjáig terjedő részei töröltessenek, vagyis az itt foglalt kivételek, az itt biztosított teljes személyes illetékmentességek ne kerüljenek biztosításra. Ezek körében érintettek lennének a társadalmi szervezetek, egyházak, egy házi szövetségek, egyházi intézmények, az alapítványok és vízgazdálkodási társulatok. A bizottsági ülésen az egyes szerveket illetően részletes vita alakult ki, én ezek közül a szervek közül az egyházak, egyházi szövetségek és egyházi intézmények teljes
