Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 26. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
1106 mint alapító vagyon már sokkal kevesebbet ér, mint amikor azt a vállalkozást létrehozták. A valóságban, reálértékben egy vagyonvesztés miatt számolnak fel egy vállalkozást. Ez azonban, az infláció miatt, meghatározó számértékében akár lényegében nagyobb is lehet, mint az alapításkori induló vagyon. Ilyenkor a tönkrement vállalkozásnál megjelenik az előterjesztő, és azt mondja: "Öreg, te vagyongyarapodásban részesültél, természetesen tönkrementél, e zért engedd meg, hogy ennek az örömében osztozkodjam! De csak akkor tudok örülni, ha tőled még további elvonást tudok rendszeresíteni." Magyarul: az ilyen típusú vagyonnövekedésnek illetékkel való sújtását elképzelhetetlennek tartom. Csak olyan módon marad hat benn a tervezetben, ha tudja kezelni az inflációt, az infláció értéknövekedését. Ha ezt nem teszi, akkor a javaslat úgy szól, hogy ezt a vagyonfelosztást illetékmentesnek kell tekinteni. Az illetékmentesség mellett nemcsak az elmondottak szólnak – tehá t annak hiánya, hogy nem kezeli az inflációt – , hanem az is, hogy azt sem kezeli, ha a vállalkozás vagyont veszít. Ebben az esetben tehát nem jelenik meg egy illetékfizetési kérelem lehetősége. Engedjék meg, hogy befejezésül ezt egy számpéldán mutassam be. Ha alapítanak két vállalkozást, egy – egymillió forintos törzstőkével, és az egyik nullára tönkremegy, tehát nem lesz vagyona, elveszti az egymillió forintot; a másikat felszámolják vagy eladják, de az nagyon sikeres vállalkozás volt, és kétmillió forintra növekedett az ottani alapító értéke. Amikor kiszáll a vállalkozásból, ugyanannyi pénze van, mint előtte volt, hiszen az egyik egymillióval tönkrement, a másik keresett hozzá egymilliót – a vagyona továbbra is kétmillió. Ezzel szemben a vesztésre azt mondjá k, gratulálunk hozzá, a nyereségből pedig illetéket szeretnénk elvonni. Itt az illetékmentességet szeretném javasolni minden körülmények között, hiszen csak egy együttes vagyonvizsgálatnál lehetne elképzelni, hogy az összvállalkozói kevert tevékenységében tényleg gyarapodik vagyonnal, vagy csökken. Úgy tudom, hogy a vagyonadó kategóriája mint gondolat, fölmerült. Kérem, hogy ne az illetéknél, hanem ott kezeljük a vagyon kérdését. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra kö vetkezik Füzessy Tibor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor (KDNP) FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Évtizedekig elképzelhetetlen volt, hogy egy egyszerű képviselő belekontárkodjék az állam pénzügy eibe, és megkísérelje, hogy javaslatát a nagyhatalmú pénzügyminiszter elképzelései ellenében diadalra vigye. A jég 1986 elején – tavaszán – tört meg, amikor Tallóssy Frigyes, akkori képviselő kísérletet tett arra, hogy azt a törvénymódosító javaslatát, ame llyel előzőleg a jogi bizottság sem értett egyet, a Parlament plénuma előtt érvényre juttassa. Ő is kissé félve fogott hozzá a mondókájához. Így kezdte: "Felszólalásomban egy lehetetlennek tűnő dologra vállalkoztam. Megkíséreltem meggyőzni Önöket, hogy a m iniszter elvtárs által előterjesztett törvény tervezetéhez további kiegészítő javaslatot tegyek." Mi volt ennek a javaslatnak a lényege? Röviden az, hogy a házastársak közösen szerzett lakástulajdonának a túlélő házastárs általi öröklése legyen illetékment es. Ma sem tudnék emellett a javaslat mellett jobb érveket felhozni, mint annak idején Tallóssy Frigyes hozott fel. Ez a javaslat egyébként majdnem szó szerint, de azért mégis némi eltéréssel megegyezik Lukács Tamás képviselőtársunk 777es szám alatt előte rjesztett módosító javaslatával. Tallóssy Frigyes ezeket mondta: "Ezt a lakást a házasfelek közösen vették. Munkájukkal szerzett pénzükből vették. Jószerével úgy fogják föl, hogy ez a lakás mindkettőjük munkájának eredménye. Tehát sajátjuknak érzik, nem a felét, hanem az egészet. Ettől függetlenül a jog itt közös tulajdonról beszél. Úgy érzem, hogy a társadalmi értékítélet csak abba az irányba tendálhat, hogy az ilyen öröklést ne tekintsük illetékkötelesnek. Rendszerint idős emberek problémájáról van szó, ö rökölni szerencsére csak az élet rendje folytán lehet, amikor az egyik házastárs eltávozik. Ez azonban
