Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 26. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Az illetékekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1101 MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Ház! A 827es és a 784es sorszám alatt előterjesztett módosító indítványaimat szeretném indokolni. Az ingók ajándékozása esetén a törvényjavaslat 11. §ának (1) és (2) bekezdése akkor teszi illetékkötelessé az ajándékozást, ha az ajándékozásról okiratot állítottak ki, vagy ennek hiányában akkor, ha az ajándék forgalmi értéke meghaladja a százezer forintot . A módosító javaslatomban egyrészt a szerződés szóbelisége és írásbelisége közötti különbségtételt indítványozom megszüntetni, ugyanis a forgalom biztonsága ellen hat az a megoldás, amely az írásbeli szerződést hátrányosabban érinti a szóbelinél. Másrészt az illetékmentesség értékhatárát egységesen ötszázezer forintban kívánom meghatározni. Ennek indoka pedig az, hogy minden jogszabálynak annyi értelme van csak, amilyen mértékben a jogszabály végrehajtható, alkalmazható. Ebből a szempontból a törvényjavasl at teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az életviszonyokat a százezer forintos értékhatárral. Ehhez előadom még indokolásképpen azt is, hogy az ingók tulajdonjogának átruházásához a Polgári Törvénykönyv szerint az átruházásra irányuló jogcímen felül kiz árólag a dolog átadása szükséges. Nem szükséges semmiféle nyilvántartásba vétel, bejegyzés, itt a tulajdonjog megszerzésének egyéb akadálya híján semmi sem kényszeríti az állampolgárokat arra, hogy bármilyen hatósághoz bejelentsék azt, hogy ajándékozási sz erződést kötöttek. Ennek tükrében pedig könnyen ki lehet következtetni azt, hogy egyszerűen nincs az a hatóság, amely figyelemmel tudja kísérni ezeket az ügyleteket, akár írásba vannak azok foglalva, akár nem. Tehát maga a jogszabály alkalmazhatósága kérdő jeleződik meg, ezért indokolt az illetékköteles ajándékozások körét olyan forgalmi érték fölé helyezni, amelyek már nem számítanak szokványos mértékű ajándékoknak, mert ebben az esetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy bejelentik ezt az illeték kiszabás ára jogosult hatóságnak. Feltételezem, hogy csak a lehetősége nagyobb, ebben az esetben sem lehet tehát nagy valószínűséggel arra következtetni, hogy a jogszabályt érvényesíteni tudják, ha nem jelentik be. Ezzel kapcsolatos a másik módosító indítványom, am ely ennek a példájára a 16. § (1) bekezdésénél az örökösnek jutó ingóörökség forgalmi értékét ötszázezer forintban határozza meg, tehát ötszázezer forint értékben határozza meg az illetékmentesség vonatkozásában. Tehát ez megteremti a két rendelkezés közöt t az összhangot. A 784es számú módosító indítványom a cégbírósági eljárás illetékeihez kapcsolódik. A törvényjavaslat szerint minden bejelentett változás ezer forint illetékkötelezettség alá esne. A gyakorlatban viszont általános az, hogy egy bejelentés t öbb módosítványt is tartalmaz, így például új tagok felvételét, esetlegesen a törzstőke fölemelését, telephely megváltozását és sorolhatnám még tovább. Amennyiben a törvényjavaslat szövege változatlanul maradna, az a képtelen helyzet állhatna elő, hogy mag ának a módosító okiratnak az illetéke magasabb lenne, mint a cégalapításnak az illetéke. Ez pedig egyenesen annak az irányába hatna, hogy érdemesebb lenne ilyen esetben megszüntetni a céget, mert az illetékmentes, és újra megalakítani a módosításoknak megf elelően. Ez pedig nyilvánvaló, hogy a jogkövető magatartást tolná háttérbe, és álláspontom szerint nem érdeke a Parlamentnek, hogy olyan törvényeket alkosson, amelyek eleve a jogkövető magatartást teszik kétségessé. Végezetül, bár ez nem az én módosító ind ítványom, hanem a Szabad Demokraták Szövetségének módosító indítványa, amelyet Matyi László és Török Ferenc terjesztett elő, ezt szeretném megtámogatni egykét mondatban, valamint azokat az elveket, amelyek alapján dr. Remport Katalin és dr. Balás István i s az öröklési és ajándékozási illetékek vonatkozásában az eddigi progresszív kulcsok helyett lineáris kulcsok bevezetését indítványozza. Az ügyvédi gyakorlatban rendszerint – elnézést az ide nem illő kifejezésért – hullarablásnak neveztük az öröklési illet ékeket a réteges progressziójukkal együtt, amelyek tulajdonképpen a
