Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 26. hétfő, az őszi ülésszak 19. napja - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZÉL PÉTER, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
1098 előterjesztőtől, hogy annak megfelelően, anna k tartalma szerint terjeszti elő. Így a módosító javaslatunk ebben a tekintetben fölöslegessé vált. Úgy gondolom, a viszonylag kevés számú érdemi módosító javaslat azt a feltételezést támasztja alá, hogy az adóigazgatási eljárásáról szóló törvény egy jól s ikerült, reményt keltő jogalkotási termék, bár minden törvénytervezetünk hasonló lenne! Sajnos, nem mondhatjuk el ezt minden törvénytervezetről. Én azonban a kérdést arról az oldalról fogom meg, ha valóban azt kívánjuk, hogy akár központi, akár a helyi adó k tekintetében kialakuljon egy adómorál, akkor a körülményeket úgy kell változtatni, hogy ennek a megfelelő jogszabályi feltételei fennálljanak. Hiszen – Brechtet kell idéznem – az ember jó, körülményei rosszak, hát rosszá változik. Feladatunk tehát az, ho gy meg kell teremteni a tisztességes adózás és a tisztességes adózási eljárás körülményeit. Ez pedig akkor teremthető meg, ha a múltból örökölt, hatóságtól való félelmüket az adózók levetkőzik, ez pedig oly módon történhet meg, ha megfelelő garanciákkal tá masztjuk alá az adózó alanyi, állampolgári és nem utolsósorban emberi jogait. A módosításunk tehát ezt szolgálja, hogy – amit alapvetően a jogszabály elvégzett – további garanciákkal támasszuk alá az adóalany jogállását. Ilyen alátámasztás az, hogy "A költ ségvetési támogatás kiutalására az adó megfizetésére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell" – kívánjuk kiegészíteni a 26. § (3) bekezdését, mert csak akkor válik értelmessé a címbeli megfogalmazás. "Az adó megfizetése, a költségvetési támogatás kiutalása" címet viseli ez a fejezet, holott a költségvetési támogatás kiutalásáról semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Az 51. § (4) bekezdéséhez kötött módosításunk a nemzetközi joggyakorlatból a strasbourgi emberi jogi bíróságnak – az újabb jogfejlődé st figyelembe véve – az ésszerű határidőre vonatkozó elvét kívánja átvenni. Az adózó tehát ne legyen kitéve bármikor, bármilyen ideig az ellenőrzésnek. Úgy gondolom, ezt annál konkrétabban megfogalmazni, mint ahogyan azt módosító javaslatunkban tettük, nem lehet, de mégis bizonyos fajta garanciát ad, és a joggyakorlatnak kell kialakítani az ésszerű határidő elvét. Régi gondolatom az, hogy valójában még az érdekképviseleti törvényt megelőzve is, valóságos érdekképviselet Magyarországon csak akkor és annyiban lesz, amennyiben jogosítványokkal is rendelkeznek az érdekképviseleti szervek, és nem egyes érdekképviseleti szervekhez kell kötni a jogosítványokat, hanem az érdekképviseleti szervnek. Ezt célozza az a szabály, hogy az ellenőrzés egész ideje alatt az ell enőrzésben az adózó vagy az adózó érdekképviseleti szervének szakértője jelen lehet, a megállapításokra észrevételeket tehet, észrevételeit a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Az ügyfélegyenlőség csak abban az esetben valósul meg az ellenőr zési eljárásban, ha szakértő alkalmazását az adózó állampolgár akár maga, akár az érdekképviseleti szerve útján igénybe veheti, hiszen az adózó állampolgár ahhoz a tevékenységhez ért, amit folytat, amit vállalt, de nem valószínű, hogy rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel, hogy az ellenőrzés során – különösképpen, ha egy becslési eljárásról van szó – megfelelő szakismeretekkel rendelkezne. Ezt már később, amikor a tényeket rözítették és a jegyzőkönyvben szerepelnek, később, a jogorvoslati eljárásban ez eket nagyon nehéz pótolni. Úgy gondolom, hogy az adózó állampolgár és az ellenőrzés hatékonyságának biztosítása mellett szükséges éppen ezeket a jogi garanciákat beépíteni az eljárási törvénybe, annak érdekében, hogy a törvényesség talaján állva nagyobb és jobb garanciákat kapjon az egész rendszer. Végezetül bejelentem, hogy a 13as pontban foglalt javaslatot visszavonom a 60. § (3) bekezdésére tekintettel, bár meg kell jegyeznem, hogy a 60. § (3) bekezdése értelmezésre szorul. Ha maga a becslés jogintézmén ye maga egy bizonyítási eljárás, akkor az adózónak tudnia kell, hogy a 60. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását az adóhatóságnak legalább valószínűsítenie kellene, a 60. § (3) bekezdése bizonyításaként.
