Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. szeptember 4. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
110 Ezzel összefüggésben említette Antall József miniszterelnök úr, hogy a kormányzat rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarországon is kialakuljon és működjék a modern társadalmaknak, a parlamentáris demokráciának is megfelelő szakszervezeti mozgalom. A jelenlegi helyzetet átmenetiként jellemezve, amit, gondolom, nehezen lehet vitatni, hogy a régi pártállami időszakból fennmaradó szakszervezetekkel szem ben legitimációs kérdések merülnek fel a közvéleményben, az újonnan megalakult szakszervezetek indulásukkor pedig értelmiségi jellegűek voltak, és részben, indulásukkor, bizonyos politikai irányzatokhoz is kötődtek. Ezt is nehéz lenne tagadni. Utalt tovább á a miniszterelnök úr arra, hogy az 1956os hagyományokon épülő munkástanácsok újjászerveződése egy új fejlemény a mai Magyarország érdekvédelmi szervezetrendszerében, de kiemelte annak fontosságát, hogy itt magának az érdekképviseletnek és az érdekvédelem nek a karakterét fel kellene erősítenie ezeknek a szervezeteknek, hisz csak így illeszkedhet abba a munkavállalói, munkáltatói viszonyrendszerbe, ami az elkövetkező időszakban kialakul. Utalt ennek során arra is a miniszterelnök úr, hogy a munkástanácsok s zerveződése során figyelni kell arra, hogy 1956ban és 1990ben a vállalatok irányítását illetően más szituáció volt. Hangsúlyozta a miniszterelnök úr, hogy különösen a nagyüzemi munkásságnál, amit a mai válság a legközvetlenebbül érint, rendkívül fontos a megfelelő érdekvédelmi szervezetek szerepe. A Kormány fontosnak és szükségesnek tartja, hogy jól működő szakszervezetek legyenek, kiszámítható érdekvédelmi politikával; természetesen ennek megszervezése nem a Kormány feladata, hanem csak a megfelelő jogi feltételek elősegítése az, amit megtehet. A találkozó utáni sajtóértekezlet és annak megjelenése volt a hosszú című interpelláció apropója. Ezek után térnék ki azokra a további gondolatokra, amiket az interpelláció tartalmazott. Teljesen jogosak azok a kér dések, amelyek a mai szakszervezeti szabad szerveződéssel kapcsolatosak. Nagyon sok megállapítását tudom osztani a képviselő úrnak azzal a helyzettel kapcsolatban, ami ma jellemzi a munkahelyen az érdekvédelem szituációját. Ugyanakkor a jogos kérdések felv etéséhez meglehetősen sajátos logikával közelít a képviselő úr, és ezekre szeretnék válaszolni. Abból indul ki, hogy a kormányzat látókörének perifériájára került a munkavállalók viszonya – ahogy ő fogalmazott. Úgy gondolom, hogy itt tényeket kellene felso rolni az elmúlt időszakból; ez talán megmutatja, hogy a Kormány valóban cselekedni próbált ezen a területen. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a helyi jelentőségű, de ennél nagyobb megjelenést és nagyobb publicitást kapott Márkushegyi eset jól tükrözte a Kormánynak a válságkezelő szándékát és nyitottságát ez ügyben. Olyan feltételeket teremtett, hogy a helyi erők meg tudtak egyezni. Meg kell említenem, hogy minden érdekvédelmi szervezettel – amit ismerünk – természetesen kapcsolatot épített ki a Kormány, é s nem kis erőfeszítéssel létrehozta, megszervezte az érdekegyeztetés intézményét, és augusztus elsején összeült az Érdekegyeztető Tanács első ülése. Meg kell említenem azt is, hogy már az Érdekegyeztető Tanács az Ön által említett vállalati tanács újjávála sztásával kapcsolatos kérdést is tárgyalta. Harmadikként megemlítem, hogy a minimálbér emelését már ez az Érdekegyeztető Tanács fogadta el. Negyedikként hadd említsem meg, hogy a privatizációs tézisek tartalmazzá k az alkalmazotti tulajdonlás kategóriáját, ami valamilyen módon kapcsolódhat ahhoz a szemléletmódhoz, amit Ön felvetett. E felsorolás mintegy befejezéseként hadd utaljak arra, hogy a miniszterelnök úr is, és többen a Kormány tagjai közül részben sajtóérte kezleteken, részben más megnyilatkozásokkor hitet tettek a szabad szerveződés, a szakszervezeti pluralizmus és a Kormány semlegessége mellett ebben a folyamatban. Úgy gondolom, ezt nagyon fontos tudnunk. Sajátos az a gondolatmenete a képviselő úr felvetésé nek, hogy a Kormány nem lát el az üzemek belsejébe, és a szakszervezeti funkcionáriusokkal és a középvezetőkkel nem foglalkozik. Én úgy
