Országgyűlési napló - 1990. évi őszi ülésszak
1990. november 20. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A Magyar Köztársaság és Ausztrália közötti, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmények aláírásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
1025 kiemelkedik. Nevezetesen az, hogy a jelenlegi szabályok három jogszabályban találhatók, az első az 1982. évi 27. sz. törvényerejű rendelet, amely előírja, hogy bizonyos kérdésekben az Országgyűlés, bizonyos kérdésekben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, bizonyos kérdésekben pedig a Kormány ma ga járhat el a nemzetközi kapcsolatokban. Ennek a rendeletnek egyes rendelkezései értelemszerűen – különösen azok, amelyek az Elnöki Tanácsra vonatkoznak – hatályukat vesztették, amiről az 1989. évi 31. sz. törvény szól, s ez azt mondja, minden olyan jogsz abályban, ahol az Elnöki Tanácsra valamilyen jogkört ruház a törvényalkotó, az Elnöki Tanács helyett a köztársaság elnökét kell érteni. Az 1987. évi 11. törvényt a korábban említett törvényerejű rendeletekkel s az Alkotmány 7. szakaszával összevetve azt lá thatjuk, hogy a megerősítésre szoruló nemzetközi szerződés esetében – és a kettős adózásról szóló szerződés ilyen – a következő eljárást kellene alkalmazni. Ilyenkor a köztársasági elnöknek kellene a jogszabályaink alapján felhatalmazást adnia a Kormánynak , a konkrét esetben a külügyminiszternek arra, hogy a nemzetközi szerződést aláírja, majd a Parlament a köztársasági elnököt felhatalmazza a nemzetközi szerződés megerősítésére. Ez egy kicsit bonyolult mód, de ezt kellene követni, tehát jelen esetben, amik or az Országgyűlés felhatalmazza a külügyminisztert a szerződés kötésére, akkor nem teljes egészében követi az alkotmányos gyakorlatot, illetve a törvények alapján kiolvasható alkotmányos gyakorlatot. Természetesen ezzel nem követ el igazán súlyos alkotmán ysértést, hiszen az Országgyűlés tágabb jogkörben járhat el ebben a vonatkozásban, mint a köztársasági elnök. A konkrét eset csak arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt 6 hónapban nem sikerült tisztázni a Kormány, az Országgyűlés és a köztársasági elnö k közötti munkamegosztás szabályait a nemzetközi szerződések vonatkozásában. Ez vezetett ahhoz, hogy az Országgyűlés járt el minden olyan kérdésben ott is, ahol országgyűlési döntésre tulajdonképpen – mint ahogy a mai napon – nem is lenne szükség. Ha a Kor mány tovább folytatja ezt a gyakorlatot, akkor azonban azzal a ténnyel kell szembesülni, mint ahogy a mai napon is szembesülünk ezzel, és két héttel ezelőtt is szembesültünk, hogy az Országgyűlés továbbra is ugyanabban a helyzetben lesz, mint az elmúlt 40 év során szinte mindig a nemzetközi szerződések vonatkozásában, hogy olyan kérdésekben dönt formálisan, aminek a tartalmát nem is ismeri. Tisztelt képviselőtársaim közül lehet, hogy van olyan, aki ismeri azt a nemzetközi szerződést, amelynek megerősítésére , amelynek megkötésére most felhatalmazzuk a külügyminisztert. Én magam és a frakcióm nem kapta meg ennek a szerződésnek a tartalmát, tehát nem tudjuk, hogy minek a megkötésére ruházzuk fel vagy bízzuk meg a külügyminisztert. De ugyanez a helyzet volt az E urópa Tanácshoz való csatlakozás eldöntésénél is. Ebben az esetben is a képviselők egy nagyon hevenyészett fordítást kaptak meg több száz oldal terjedelemben a határozathozatalt megelőző hét végén, és úgy döntöttek, hogy alapjaiban nem ismerték azt, amiről döntöttek. Ez persze önmagában még eredményezhet jó döntést, hiszen látatlanban is lehet jól dönteni, de nem hiszem, hogy az lenne a kívánatos gyakorlat a jövőre nézve, és ezért bocsátottam előre bevezetőként, hogy nem annyira a konkrét ügyhöz szólok hozz á, mint a jövőbeni gyakorlatra szeretném felhívni a figyelmet. Én ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a Kormányhoz, hogy terjesszen elő jogi szabályozásra javaslatot az Országgyűlés elé a nemzetközi szerződések megkötése, illetve megerősítése v onatkozásában. Alakítsunk ki munkamegosztást a Kormány tagjai, a köztársasági elnök és az Országgyűlés között, és a konkrét esetben is tájékoztassa a köztársasági elnököt, hogy a külügyminiszter olyan ügyben fog eljárni, amelyhez a felhatalmazást a köztárs asági elnöknek kellene megadnia. Kívánatos lenne ennek a szabályozásnak a mihamarabbi meghozatala annak elkerülésére, hogy a jövőben több ilyen döntést hozzon az Országgyűlés, ahol – még egyszer mondom – látatlanban döntünk, mint ahogy ma is látatlanban fo gunk dönteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
