Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 25. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 16. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
910 tévedésekről vagy nagyvonalúságról. Hogy világos legyen tehát a probléma, vissza kell tekintenünk az 1988ban életbe léptetett személyi jövedelemadó törvényhez. Abban úgy szólt a szabály, hogy h a az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, akkor azt a jövedelmet teljes egészében a feltárás évét megelőző év összjövedelméhez kell hozzászámítani. Független attól, hogy valójában azt a személy, a magánszemély mikor szerezte meg. Kétségkívül az ad óreformkoncepciónak akkor az volt a szándéka, hogy ezzel mindenkit késztessen a jövedelmek bevallására, erőteljesebb legyen ilyen módon a szankcionálása annak, ha netán valaki eltitkolná a jövedelmét. Ugyanis ha egy teljes év jövedelméhez adjuk hozzá a ko rábbi évre vonatkozóan feltárt összeget, a halmozódás és a progresszió folytán az adóteher nagyobb. Nem is beszélve, ugye, az infláció hatásáról, ami a jövedelmekben érzékelhető. A személyi jövedelemadó törvény 1989. évi módosításakor az adótehermérséklés szellemében a szigorú szankcionálás újból mérlegelésre került. Így olyan döntés született akkor, hogy a feltárt jövedelmek adójának a megállapítása is minél inkább úgy történjen, mintha azt az adózó rendes időben szerezte volna meg. Tehát akkor, amikor me gszerezte, az a rendes idő. Ennek megfelelően az új törvényben 1990től már az a szabály, hogy az ellenőrzés során feltárt jövedelmeket annak az évnek a jövedelméhez kell hozzáadni, amikor azt a magánszemély megszerezte. Ez évtől tehát a kérdés megoldott. Az új törvény és benne az új szabály azonban csak az 1990től megszerzett jövedelmekre vonatkozik, a zárórendelkezések szerint az 198889ben megszerzett jövedelmekre még a régi törvény szabályai alkalmazandók. Éppen ebből lett a gond. Az adóhatóság ugyani s az év elején kezdte vizsgálni az 1988. évi adóbevallásokat. Ennek során nagy számban talált olyan magánszemélyeket, akik a '88as évre vonatkozóan nem adtak adóbevallást, többnyire tapasztalatlanság, téves információk következtében. Az adóhatóság - a tör vényt betartva - ezeknél a magánszemélyeknél a teljes '88. évi jövedelmet feltárt jövedelemként kezelve, azt a '89. évi jövedelemhez adva, kénytelen volt még a bírság mellőzése esetén is - az esetek többségében igen magas adóhiányokat megállapítani. Itt em lítem meg, hogy a birság vonatkozásában van módja az adóhatóságnak méltányosságot gyakorolni, amikor egészen nyilvánvaló, hogy feledékenységről, tévedésről és nem csalásról van szó, de a törvény mindenképpen az ilyetén módon történő számbavételre kötelezte az adóhatóságot. A legtöbb esetben tehát méltánytalanul magas befizetési kötelezettség keletkezett - erről érkeztek jelzések , és ezek elengedésére a legjobb szándék mellett sincs a jelenlegi törvény adta keretek között lehetőség. Csak egy példát mondott Önöknek. Egy magánszemélynek, - akinek levonták már az adóját, tehát ő befizette az adóját akkor, amikor azt a felmerülés helyén a saját munkaadója levonta tőle, - tulajdonképpen visszajárt volna ötszáz forintja. Ha elkészíti az adóbevallást. Emberünk azo nban nagyvonalú akart lenni, s lemondott az ötszáz forintról, nem fáradozott az útmutató áttanulmányozásával és az ív kitöltésével. De a szabály szerint, amikor hozzáadták a feltárt évi jövedelméhez, amikor már valószínűleg volt neki adókötelezettsége, akk or a befizetendő adóhiány - az ily módon magasabb kategóriába kerülés miatt - harmincezer forint lett. Úgyhogy ahelyett, hogy ötszázat kapott volna, harmincezret kell neki fizetnie. Ezt csak annak az érzékeltetésére mutatom Önöknek, hogy ez az apró technik ai részlet milyen mértékű méltatlankodást válthatna ki nyilván az emberekből. Ilyen abszurd helyzet értelmes megoldására kell tehát törekednünk. Erre vonatkozik a Kormány módosítási javaslata, amely arra irányult, hogy az új törvényben már benne lévő éssze rű szabály terjedjen ki visszamenőlegesen az 198889. években megszerzett jövedelmekre is. Néhány esetben azonban a régi szabály alkalmazása az adózóra nézve kedvezőbb. Például a sorkatonák, a gyesen lévők esetében, akiknek a feltárást megelőző évben egyál talán nem volt jövedelmük, és a szabály alkalmazása folytán kisebb adóteher adódna számukra, mint a be nem
