Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
891 viszont nem tartom alkalmasnak, nem látok benne garanciákat arra, hogy valódi páratlanságot biztosítson. Csatlakozom a Csengey Dénesféle javaslathoz: talán valóban ki kellene szélesíteni azt a kört, amelyik dolgozik egy ilyen bizottság felállít ásán, és akkor talán nagyobb garanciákkal tud létrejönni egy új tervezet, amelyre szerintünk is feltétlenül szükségünk van. Köszönöm figyelmüket. (Taps ) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Daróczy Zoltán képviselő , Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Daróczy Zoltán (MSZP) DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jegyeztem az eddigi hozzászólásokat. és - mondjuk - egy vagy két kivételtől eltekintve úgy, érzem, hogy elsősorban szakma beliek szólaltak meg. Engedtessék meg, hogy egy szakmán kívüli képviselő is elmondja véleményét. Először is van bennem egy kis zavar, mert nagyon szeretek - szakmámnál fogva - pontos definíciókkal foglalkozni. Minden előterjesztésben - a módosító javaslato kban is - egyértelműen definiálva van, hogy itt a közszolgálati média politikai pártatlanságáról van szó, s az én tudomásom szerint három ilyen média létezik ma: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda. Következésképpen a sajtóban ura lkodó állapotok nem tartoznak ennek a bizottságnak a hatáskörébe. Ennek következtében számos olyan hozzászólásrész, amely a sajtó általános helyzetével foglalkozott, úgy érzem, hogy nem a témához tartozó volt és ennek következtében más célokat szolgált. Én - amióta az úgynevezett rendszerváltás hívévé váltam - végig abból indultam ki, hogy ebben az országban többszólamú lesz a tájékoztatás. Hiszen egy idegen szót is használtunk erre, amit ugyan nem tanult meg sok ember, ennek következtében nem is mondom ki, mert kerülni szeretem az idegen szavakat, de mindenesetre többsíkú sajtóra gondoltunk. Itt arról szó van, az a rész, amit az állam felügyel, és nyilvánvalóan a kormányzat felelőssége és a Parlament felelőssége nagy! Mi volt ennek korábban a gyökere? Egy t udóstársam egyszer azt mondta, hogy valamikor az egyházak játszották azt a szerepet, amelyet ma a modern világban a közszolgálati médiák játszani kívánnak, vagy szeretnének játszani. Nevezetesen: hogy a nép hetente legalább egyszer szép magyar beszédet és gyönyörű muzsikát hallhatott. Úgy gondolom, hogy ennek következtében nekünk ezek nagyon értékes médiáink, és nemcsak politikáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem kultúráról, ismeretterjesztésről és még nagyon sok minden másról, amit engedtessék me g, hogy itt triviális - már megint idegen szót használok , nyilvánvaló dolgokként ne soroljak fel. Ennek következében én nagyon szűkkeblűnek tartom azt, hogy itt csak politikáról van szó, hiszen itt nagyon kellene vigyáznunk nagyon sok mindenre, hogy ezek ben a közszolgálati médiákban tulajdonképpen mi is, Csengey Dénessel egyértelműen egyetértek, amikor a rossz emlékű tükröződési elméletet elvetjük. Én sem hiszek ebben, hiszen ha belegondolunk, hogy vajon ha az utolsó 40 év magyar történetét csak a sajtó v agy a médiák híradásai alapján írnánk meg. akkor vajh milyen történet jönne ki ebből. Túl kevés disszertáció készülhetne belőle, mert csak egyeden dolgot lehetne variálni. A másik gondom ezzel kapcsolatban az - és ez már bizonyos értelemben a szocialista p árti frakcióban is felmerült, elsősorban Kósa Ferenc módosító javaslatának a vitáján , hogy tulajdonképpen két rossz között kell választanunk. És nagyon nehéz most, ebben a szituációban választani. Miért tartom én ezt a szituációt rossznak? Azért kérem sz épen, mert ha jól meggondolom, a nálunknál nyugodtabb társadalmi berendezkedéssel rendelkező európai országokban, ahová igyekszünk, ott ezek a médiák sőt bizonyos értelemben a sajtónak a kiemelkedő lapjai is, amiről itt
