Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 24. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 15. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi minisztériumi államtitkár:
865 hogy az üzem mégiscsak ezen a nemkívánatos helyen épül meg. Szeretnénk tisztán látni a kérdésben, és megismerni a minisztérium szándékait ez ügyben. Választópolgáraim szeretnének biztosítékot kapni arr a, hogy az üzem nem a Mátrában épül meg. Ugyanakkor országos érdek az is, hogy alkalmas helyen mihamarabb megépüljön a környezetvédelmi és ipari szempontból egyaránt igen fontos létesítmény. Ezért kérdezem a Miniszter Urat: milyen lépéseket kezdeményezett az általa vezetett minisztérium ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps balra.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Tarján Lászlóné környezetvédelmi minisztériumi államtitkár válaszol. Dr. Tarján Lászlóné környezetvédelmi minisztériumi ál lamtitkár válaszadása TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az új környezetvédelmi kormányzat hivatalba lépése óta másodízben kerül sor interpellációra az ólomakkumulátor ok ügyében. Éppen ezért úgy gondolom, hogy röviden át kellene tekinteni ennek az összefüggéseit, ehhez viszont nem lesz elegendő a számomra biztosított öt perc, úgyhogy megkérdezem Elnök Urat, hogy hozzájárule egy tíztizenöt perces időintervallumhoz; és ugyanezt kérdezem és kérem képviselőtársaimtól is. (Mozgás.) Amennyiben igen, próbálok természetesen rövid lenni, azért is, mert képviselőtársam felvázolta, tehát az interpellációs kérdésen túlmenően is felvázolt már egy olyan helyzetet, amihez én most már csak csatlakozni tudok. Magyarországon évente 2426 000 tonna ólomakkumulátorhulladék keletkezik. Egyrészről ez ólomtartalma miatt rendkívül fontos másodnyersanyag, másrészt ólomiszap- és kénsavtartalma miatt a környezetre és az emberi egészségre egyarán t súlyos potenciális veszélyt jelent. Egyrészt tehát gazdasági, másrészt pedig környezetvédelmi ügyről van szó. Ehhez tartozik, hogy a magyar gazdaságnak évente minimálisan 14 000 tonna fémólomra van szüksége; a fémólom világpiaci ára jelenleg 400 font/ to nna. Korábban, 1977 ig a teljes ólomhulladék mennyiségét a nagytétényi gyárban olvasztották újjá, környezetvédelmi szempontból - ma már tudjuk - siralmas körülmények között. Ezt a tevékenységet a közegészségügyi és környezetvédelmi hatóságok betiltották, melynek részletei a korábbi nagytétényi interpelláció kapcsán és a sajtóból is ismertek Önök előtt. Az ólomkohászat magyarországi betiltását követően az akkori Kormány hosszú távú megállapodást kötött az NDKval a használt akkumulátorok bérmunkában történő feldolgozására, ugyanakkor a gazdasági bizottság határozattal kötelezte a nagytétényi gyárat az előkezelés elvégzésére. ami az akkumulátorok savtalanítását és összetörését jelenti. Más kérdés. hogy az elmúlt ? 5 évben miért nem lehetett a jól jövedelmező vállalkozás terhére a környék rehabilitációjához hozzákezdeni. Ugyanis már a 80as évek közepén kiderült, hogy az NDKbérmunka nem folytatható tovább az eredeti szerződésben rögzített 1990es határidő után. Fel kellett tehát készülni az 1990 utáni időszakr a. Ezért az Országos Érc- és Ásványbányák Gyöngyösorosziban működő ólomcinkérc bányáját miután a gazdasági bizottság határozata alapján 1985ben bezárták, újabb hulladékhasznosítási megoldás után kellett nézni. A Kormány hulladékhasznosítási programjában ugyancsak évek óta jelentkezett már a hulladékakkumulátorok hazai környezetkímélő feldolgozásának megoldása. Ilyen körülmények között látott hozzá az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi létesítményének előkészítéséhez. El kell mondanom Önöknek, ho gy ennek a beruházásnak az előkészítése környezetvédelmi szempontból mintaszerű volt. Külön készült környezeti hatásvizsgálat; a levegőtisztaságvédelmi kibocsátási határértékeket speciális terjedésvizsgálat alapján határozták meg úgy, hogy az lényegesen s zigorúbb az összes ismert és Nyugat- Európában is
