Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
804 Ezek után, ha azt mondom, hogy szennyvízhálózat, személyszállítás felénk csak álom lehet, bizonyára elhiszik. Egy óvoda éves játékköltsége nálunk nincs anynyi, mint egy képviselő havi bére. Veszélyben forog az intézmények fenntartása több helyen is. Egyes vidékeken 67 falunként van egy orvos, egy pap. Hogyan lehet gazdája, atyja 67 településnek egyszerre? Amikor ezt a körzetet megismertem, szinte el sem akartam hinni, hogy még egyáltalán ilyen van Magyarországon. Tisztelt Képviselőt ársaim! A Csereháti Szövetség képviselője, Kökényesi doktor tanulmányából szeretnék idézni: Nemcsak személyeket, hanem településeket is lehet, sőt kell rehabilitálni. Belsőcserehát 55 települése közül 20ban már 200 alá esett a népesség száma. 1949ben még egy sem volt ilyen. Ez a törvényjavaslat olyan gyakorlati kérdéseket vet föl, hogy mi lesz azokkal a településekkel, akiknek nincs kivel önkormányzatot alakítaniuk, mert a szomszédos települések népessége is 200 alatt van. Ilyen például Csenyéte, Kereszt éte. Ugyanakkor önkéntelenül eszünkbe juttatja, hogy az egypártállam utasítást adott az 500 lakó alatti falvak mesterséges elsorvasztására, ebben a törvényben pedig a 200 lakó alatti falvak sorvadhatnak tovább. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről itt beszélt em, itthon van, alig 200 kmre történt Budapesttől. Nem Erdélyben van, mégis alig hallunk róla. Ami az elmúlt 40 év alatt történt, nekünk kellene helyrehoznunk. Beszélnünk kell róla sürgősen, hogyan mentsük meg a menthetőt, nehogy elkéssünk, mint már oly s okszor a történelem folyamán. Nem tudom, ismerike Önök Magyarország egyik legkisebb faluját, mely egyben a legszebb is, Mogyoróska. Tudjáke, hogy ebben a faluban még 80 lélek lakik? Igen, 80 lélek, nem 80 fő. Ott tiltakoznak ez ellen az emberek. Nincs is kolájuk, óvodájuk, orvosuk, de nagy szerencséje van a falunak, mert egy lelkes görögkatolikus papcsalád tartja az ott élőkben a hitet. Ennek a falunak egy lakója az önkormányzati törvénytervezet vitája kapcsán megkeresett engem, és elmondta, hogy számukra megalázó a törvénytervezet azon része, mely 200 fő alatt nem teszi lehetővé az önkormányzatok létesítését. Legalább a lehetőséget adjuk meg – kérték. Nem értik, miért nem adunk rá esélyt, hogy feléledjenek. Nekik van 300 kataszteri hold erdejük, közbirtoku k, 600700 hold szántóföldjük, és úgy gondolják, hogy az önkormányzatot fenn tudnák tartani. Miért nincs erre joguk? Válaszolni nem tudtam kérdésükre, csupán azt mondtam, hogy módosító indítványt fogok előterjeszteni, ami – azt hiszem – a törvénytervezet a lapkoncepciójával nem ellentétes. Adjuk meg a lehetőséget – ne kötelezzük a 200 fő alatti településeket az önkormányzatok létesítésére, mert nagyon sok település erre képtelen is lenne – , mert ha csak egyetlen ilyen település is van az országban, aki önáll óan akar önkormányzatot létesíteni, akkor is kár lenne tőlük elvenni azt a jogot! Azt hiszem, nem fog jelentkezni túl sok 100200 fő alatti település az önkormányzatok létesítésére. Amit most mondok, valóban olyan, mint a népmese. Van a körzetemben egy fal u, melyben egyetlenegy lélek lakik.E falu neve Szandicska. Ebben a faluban a választások alkalmával plakátokat ragasztottam, és ez az egyetlenegy választópolgár odajött hozzám. A néni csodálkozott, hiszen őt csak a szomszédfalusi barátnői szokták megkeresn i, akik szintén 6080 évesek. 45 kmt gyalogolnak hozzá, hogy elvigyék neki a tejet, kenyeret és a postát. Én arra kérném a képviselőtársaimat, hogy ezzel az új törvénnyel akadályozzuk meg, hogy ezek az általam említett falvak – Mogyoróska, Arka, Hejce; d e azt hiszem, Önök is említhetnének ilyen falvakat sorban – . ne váljanak Szandicskává! Ne érjük el azt, hogy egyetlenegy lélek lakik ott, és adjunk nekik lehetőséget arra, hogy jogaikat gyakorolják! Ha ezt nem tesszük meg, úgy járhatunk, ahogy a századelőn járt Mezőcsát lakossága: az egész falu fogta magát, és úgy, ahogy voltak mind – a boltossal együtt – elindultak, és kivándoroltak Amerikába. Arra egy hernádcécei fiatalember hívta fel a figyelmemet szintén a választói gyűlésen, hogy a falvakból újra megin dult az elvándorlás, csak azzal a különbséggel, hogy már nemcsak a városokba, hanem egyáltalán, külföldre mennek. Kérem, ne hagyjuk ezt!
