Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
802 hivatkozással szemben. Ezt a korábbi gyakorlatot még az állampárt idejéből megszenvedte szülővárosom, Nagykőrös is. Egyrészt azért, mert a 47es választások alkalmával városunk polgárai ellenálltak az akkori választási "e lvárásoknak", és ezért politikailag megbízhatatlan városként volt nyilvántartva Pest megyében évtizedekig, másrészt pedig a megye határán fekvő várost egyébként is mellőzte az akkori hatalom, pusztán perifériális fekvése miatt. Így került el a városból ann ak idején a megyei érdekekre való hivatkozással az országos hírű tanítóképző, majd a nyolcvanas évek elején a városi kórház is. Egy nem határozottan megalkotott törvényjavaslat hasonló jogtalanságokat okozhat egy városnak, községnek, melyből azt hiszem, ez ek a községek, ha már egyszer önállóak lehetnek, nem kérnek. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzat vezetőjének, a polgármesternek a törvényjavaslatban olyan univerzális, mindenhez értő embernek kell lennie, hiszen a hatalom az ő kezében összpontosul helyi leg, akinek a politikai, gazdasági, közigazgatási kérdésekben egyaránt el kell tudnia igazodni. Ehhez pedig szakértelem kell. A törvényjavaslat a polgármesteri megbízatást ezzel szemben semmiféle képzettségi feltételhez nem köti. Ezt ellentmondásosnak láto m, annál is inkább, mivel a jegyzőre vonatkozóan a jogszabály szakirányú képzettséget állapít meg. Félő, hogy a polgármester szakigazgatási kérdésekben túlságosan ráutalt lesz a jegyzőre, és emiatt döntései formálissá válhatnak. A javaslat szerint tehát a jegyző a szakapparátushoz és a szaktudáshoz való kötöttséget, kapcsolatot fejezi ki, míg a polgármester személye a szakapparátustól némileg független státust kap. Miután a törvényjavaslat szerint a jegyző vezeti a hivatalt, véleményem szerint, például a ki admányozási jog gyakorlása is jobb lenne, ha a jegyzőhöz kerülne. Nem tartalmaz a törvénytervezet arra vonatkozóan sem rendelkezést, támpontot, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselő hogyan viszonyul választóihoz, egyáltalán milyen kötel ezettségei vannak a közösséggel szemben. Gondolok itt az állampolgárok felé történő beszámolásra, intézkedésre, képviseletre stb. A jogszabály szerint 5000 fő településlélekszámig a polgármestert a választópolgárok közül választják meg. Úgy gondolom, hogy ez a létszámhatár, tehát az 5000 fő túlságosan is alacsony, hiszen ennél nagyobb lélekszámú községekben, városokban is igényt tartanak az állampolgárok arra, hogy a polgármestert személy szerint és személyesen, tehát közvetlenül választhassák. Nem célszer ű azt a korábbi tanácsi gyakorlatot követni, hogy a polgármestert az 5000 fő lélekszám feletti községben, esetleg városokban maga a képviseleti testület választaná saját kebeléből. Az állampolgárok, legalábbis választókörzetünkben elvárják, hogy a polgárme stert közvetlenül a lakosság válassza meg, hiszen még nagyobb városokban is – 3050 ezer főre gondolok – a polgármester személye közismert lesz, sokan nyilván személyesen is ismerni fogják. Társadalmi igényt fejezne ki tehát a polgármester közvetlen válasz tásának lehetősége, és ez nagyobb demokratizmust is jelentene. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvényjavaslat a testületi döntések meghozatalában rendkívül tarka képet mutat. Van egyszerű többség, aztán minősített többség kizárólag a hatáskörök gy akorlásánál, és van kétharmados többség a vármegyei közgyűlés tisztségviselőinek választásánál: 72. § (1) bekezdés. Ez utóbbi választás egyébként titkos is. Nem érthető számomra, hogy mi indokolja az egyszerű többség, a minősített többség és a kétharmados többség kritériumait a törvényjavaslatban. Végezetül engedjék meg, hogy rövid összefoglaló véleményemnek adjak hangot a Kormány által benyújtott önkormányzati törvényjavaslatról. Közismert, hogy nagy és igen nehéz feladattal kell mostanában megbírkóznia a vidéknek, és elsősorban a községek, falvak népének. Ez az önkormányzati törvénytervezet adná meg a helyi közösségek, csoportok önszerveződési formáit, kapcsolatrendszerét, mozgásterét, és nem utolsósorban a kibontakozás lehetőségeit.
