Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 23. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 14. napja - Az országgyűlési képviselők jogállásáról és az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslatok együttes megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
791 példára: a napokban hallhattuk a hírekben, hogy a jugoszláv hatóságok vizsgálatot indítottak annak érdekében, hogy kiderítsék, az éppen feloszlatott koszovói parlament utolsó szavazásánál ki, hogyan szavazott. Valószínűleg nem a jutalmak kiosztása érde kében próbálták ezt a dolgot kideríteni. Ennek tehát még mindig nagy a jelentősége. A megújhodás kormányprogramjának és az új magyar Kormány megszavazásának patetikus légkörében néhányan ünneprontásnak tekinthették azt, hogy néhány ellenzéki képviselő – kö ztük én is – ki akartuk fejezni azt az akaratunkat, hogy a kormányprogram ellen szavazunk. Ezért a szavazatomért nem vont és nem is fog senki felelősségre vonni; majd a következő választásokon a választóim fognak ebben az esetben dönteni. Ez ugyanakkor nem egy jogi felelősségrevonás, hanem egy politikai kérdés, a politikai bizalom kérdése. A képviselők büntetőjogi felelősségrevonás alóli mentessége a hatalmak elválasztásának tanából következik. A rendőrség, amely a végrehajtó hatalom eszköze, a bíróság, ame ly pedig önálló hatalmi ág, a törvényhozás beleegyezése nélkül ne korlátozhassa a képviselő tevékenységét! Ezzel ne akadályozhassa a törvényhozói munkát! Nem a képviselők jogon felüliségéről van tehát szó, hanem a Parlament szabad működéséről! A mentelmi j ogról nem a képviselő határoz, hanem a Parlament, mert az őt nem mint személyt, nem mint egyént illeti meg, hanem mint az Országgyűlés részét. Itt jutunk el egy olyan problémához, amely egy, a rendszerváltást átélő, demokráciát tanuló társadalomban már töb b, mint alkotmányjogi kérdés – a politikai közbizalom kérdése. A mentelmi jog ugyanis sokak számára összekapcsolódik a bukott rendszer uralkodó osztálya számára biztosított privilégiumokkal. Számos korábbi állami és pártvezetőről és családtagjairól terjedt ek a hírek, hogy miképp menekültek meg a büntetőeljárások elől például súlyos közlekedési balesetek, bűncselekmények esetében. Ezt azonban nem mentelmi jognak nevezik. Ennek a neve a jog és a polgári egyenlőség durva megsértése. Ez nem a demokrácia és a jo g uralmát védi, hanem az uralmon levők kiváltságát. A valódi mentelmi jog nem a bűncselekmény elkövetésének eltussolását jelenti, hanem a Parlament zaklatás nélküli működését biztosítja. Ha a képviselő bűncselekményt követ el, az Országgyűlés dönt annak ki adásáról. A mentelmi jogon túl a többi képviselői jogosítványhoz kapcsolódóan is erről van szó. Ezek nem feudális kiváltságok – mint ahogyan a politika eddigi gyakorlata számunkra és a közvélemény számára ilyennek tünhetett, illetve ilyen volt az elmúlt év tizedekben – , hanem a Parlament munkáját segítő jogosítványok, amelyekkel éppen azt lehet biztosítani, hogy a Parlament normálisan tudjon dolgozni, és csak addig szól, amíg ez a képviselői minőség szabad választásokon megmérettetik. Tehát csak képviselőkne k jár. A mentelmi jog szokásjogi gyakorlata a magyar parlamentarizmus haladó hagyományai közé tartozik. Kukorelly István alkotmányjogászt idézném: "Az intézmény történeti erősségét mutatja, hogy azt még a nyilas törvényszék sem hagyhatta figyelmen kívül." Közismert, hogy BajcsyZsilinszky Endre mentelmi jogának felfüggesztésére a Sopronban ülésező nyilas képviselőház hivatottnak vélte magát. Az új, demokratikus államhatalmat megtestesítő képviselő sem lehet – George Orwellt idézve – "egyenlőbb az egyenlőkné l". Mentelmi joga a demokratikus rendet és nem személyét, különleges képességeit vagy széles körű tehetségeit védelmezi. Ez utóbbiak védelme tekintetében azonos elbírálás alá esik minden más állampolgárral. Végül a képviselői jogálláshoz kapcsolódó javadal mazás kérdéséről szólnék. Az amerikai alkotmányból előbb citált részlet is erről a helyről szólt. Tavaly az amerikai Kongresszusban csak óriási viharok közepette sikerült megállapodásra jutni a tiszteletdíj emelése kérdésében. Abban a többség egyetértett, hogy a magánszektorban szerezhető jövedelmekhez képest kifejezetten alacsony a képviselői fizetés és ez a képviselők kontraszelekciójához vezethet, ami nem kívánatos.
