Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP)
764 Amikor Önök férjként fognak viselkedni a sajtóval szemben, ne várjanak önzetlen és tiszta szerelmet. Kérem, ne tartsák ki a sajtót, hódítsák meg, hozzanak olyan intézkedéseket, amelyeket a sajtó dicsérni fog! Köszönöm. (Hosszú taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Fodor Tamás felszólalását, szólásra következik Giczy György a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólal ó: Dr. Giczy György (KDNP) GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mint kormánypárti akarok felszólalni most, mert hiszen a sajtóról van szó, és a Kereszténydemokrata Néppárt a sajtó vonatkozásában még sohasem érezte, hogy hatalmon va n. (Derültség a KDNP soraiban.) Kósa Ferenc tiszteletreméltó módon védte a szakmát, szólt az újságírók és a szakemberek érzékenységéről. Semmit sem akarok levonni az ő valóban tiszteletreméltó szavainak értékéből, de most nem a szakma, hanem a nézők és a h allgatók érzékenységéről szeretnék beszélni. A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról szóló törvényjavaslat, akár Haraszti képviselő úr, akár dr. Kulin Ferenc képviselő úr által a kulturális, tudományos, sport, televízió- és sajtóbizottság nevében beterjesz tett formát nézem, valóban sürgősen megoldandó, alapvető problémák nyomán született. A tömegkommunkáció szerepét, az úgynevezett nemzeti médiák jelentőségét egy demokratizálódó társadalomban aligha lehet túlértékelni. Az is ismeretes, hogy különféle ország okban egymástól eltérő módon szabályozzák az elektronikus sajtót, illetve különböző módon igyekeznek biztosítani ezek szabadságát és függetlenségét. Lengyelországban például – ha jól emlékszem – van egy 50 – 60 tagú sajtóügyi tanács, amely próbál gondoskodni a sajtó szabadságáról, illetve a sajtóetika betartásáról. Van, ahol a parlament és van, ahol közvetlenül a kormány felügyeli a médiákat.Az utóbbi megoldás sem idegen a nyugati demokráciáktól. Például Franciaországban "A Tömegkommunikáció és a Szabadságjog ok Nemzeti Bizottsága" néven egy tizenhárom tagú testület szabja meg a televíziózás és rádiózás jogi és műszaki feltételeit, valamint a műsorkészítést. A bizottság összetétele a mindenkori hatalmi viszonyokat tükrözi. A Kormány mindenkor erőteljesen meghat ározza a médiák működését. A választások eredményétől függően – a kormányzó párt kicserélődése esetén – változnak például a televízióra vonatkozó jogszabályok és természetesen a vezetőség is. Ezt a példát azért tartottam szükségesnek elmondani, mert bizonyí tja, hogy többpárti parlament esetén, amikor a kormány is kicserélődhet, az éppen hatalmon levő kormány közvetlen beleszólása következtében sem szenved sérelmet a demokrácia. Következésképpen nincs, nem lehet veszélyeztetve a sajtószabadság. Tehát minden o lyan párhuzam, amely az egypártrendszer kézi vezérlését próbálja a mostani viszonyokban felismerni, teljesen indokolatlan. A másik félreértés, hogy amikor a médiák kritkus megnyilvánulásait kritikák kísérik - akár a politikusok részéről – , rögtön a sajtósz abadság megsértéséről beszélnek. Ha közelebbről is szemügyre vesszük a hazai tömegkommunikációs viszonyokat és a politikai életet, konkrétan a Kormány és a médiák kapcsolatát, akkor meg kell állapítanunk – és ugye erről nincs vita ebben a Parlamentben – , h ogy ez a Kormány mégiscsak szabad választások eredménye. De ugyanakkor fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy minek eredménye a mai sajtó? (Taps a jobb oldalon.) A sajtó – strukturális értelemben – mindenképpen az elmúlt negyven év eredménye. Tisztelet a kivételnek, és tisztelet azoknak a személyeknek, akiket Kósa Ferenc említett. Márpedig az írott és az elektronikus sajtó birtoklása komoly ideológiai feltételekhez kötődött állapotban alakult ki, olyannyira, hogy egy példát említek. A Magyar Újságírók Orsz ágos Szövetsége iskoláján a tájékoztatáspolitika előadója, tanára egy rendőralezredes volt.
