Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 18. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A pártatlan tájékoztatás bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓSA FERENC (MSZP)
754 kollegáim sebzettségét, túlérzékeny lelkületét, nem lenne szerencsés, ha bárkiben is a kiszorítottság érzetét keltenénk, külön ösen vétek volna az olyan személyek esetében, akik ugyan a szóbanforgó intézmények alkalmazottai, de a nehéz időkben erkölcsileg állva maradtak. Tanúsíthatom, igenis vannak olyan kollégák a szakmában, akik emberileg és szakmailag méltók egyegy közösség bi zalmára és képviseletére. Örvendjünk, hogy egyáltalán még léteznek, ne bántsuk meg őket még akaratlanul sem! A személyes felelősség, a személyes megmérettetés, elkötelezettség híveként erről többet nem mondhatok. Tisztelt Országgyűlés! Konkré t javaslatom az eddig elmondottakból értelemszerűen következik. Olyan törvénytervezetet ajánlok elfogadásra, amely biztosítja, hogy a pártatlan tájékoztatás bizottságába egyenlő arányban kapjanak helyet a politikai élet, a szakmai műhelyek és testületek, v alamint a közvélemény, a széles értelemben vett társadalom képviselői. Az általam javasolt egyensúlyi helyzet törvényesen elhárítaná azt a veszélyt, hogy valamely szakmai vagy politikai részérdek a társadalom, a nemzet érdekei fölé kerekedjen. Még konkréta bban, a javaslatom lényege, hogy a pártatlan tájékoztatás bizottságában egyegy személyt delegálhassanak a parlamenti képviselettel rendelkező pártok, valamint a Kormány. Ez a hét személy biztosítaná a politikai jellegű képviseletet. Itt jegyzem meg, hogy az Alkotmánybíróság képviselőjét nem javaslom, de lehetőséget biztosítanék a bizottság számára, hogy szükség esetén az Alkotmánybírósághoz fordulhasson. Továbbá egyegy személyt delegálhassanak a szakmai testületek, tehát a Film- és Televízióművészek Szöve tsége, a Magyar Újságírók Szövetsége, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia. Annak érdekében, hogy a szakmai képviselet maradéktalanul érvényesüljön, a Tévé, a Rádió és az MTI dolgozói, akik nem tagjai az említett szakmai testületeknek, közvetlenül is delegálhassanak egyegy személyt. Ez a hét személy biztosíthatná a szakmai jellegű képviseletet. Zárójelben megjegyezném, hogy a közvetlen szakmai képviseletre vonatkozó javaslatom korántsem valamiféle formális tiszteletadás az érintett inté zmények dolgozói előtt. A Tévében alkalmasint mintegy 3000 szakember közül kb. 2500 nem tagja sem az Újságíró Szövetségnek, sem a Film- és Televízióművészek Szövetségének, gyakorlatilag tehát a szakma többségének képviseletéről igyekszik gondoskodni a java slatom. Itt jegyzem meg továbbá, hogy az összeférhetetlenség konkrét eseteire is van egy cikkely, ami megtalálható a javaslatomban. És végül, de nem utolsósorban a közvélemény, a társadalmi képviselet érdekében az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudomán yos, sport, televízió- és sajtóbizottsága szellemi életünk kiemelkedő és köztiszteletben álló személyiségeit kéri föl a pártatlan tájékoztatás bizottságában való részvételre. Javaslatom szerint a társadalmi képviselet az egyházak, valamint a nemzeti és ny elvi kisebbségek egyegy képviselőjével egészülne ki. (Orbán Viktor: Ne vicceljünk már!) Úgy gondolom, bárki beláthatja, hogy az ily módon létrehozandó háromszor hét, tehát huszonegy tagú bizottság összetétele mindenféle szempontból korrekt és kiegyensúlyo zott. Alkalmas lehet a nemzeti tömegtájékoztatási intézmények szabad és pártatlan működésének megítélésére és garantálására. Tisztelt képviselőtársaimban joggal merülhet föl a kérdés, hogy amikor társadalmi képviseletet említek, vajon miféle személyiségekr e gondolok. Semmi esetre sem az önjelölt népképviselőkre, mert ezekről a melldöngető prókátorokról ugyanaz a véleményem, mint önöknek. Nem árulok zsákbamacskát. Elmondtam a bizottság előtt is, a magam részéről elsőként Csoóri Sándort és Konrád Györgyöt jav asolnám. Hogy miért éppen őket? Azért, mert hiteles emberek. Azért, mert van sorsfedezetük és ítélőerejük. Eddigi tetteikkel és műveikkel bizonyították, hogy képesek végiggondolni nemcsak a magyarság múltját és jelenét, hanem lehetséges jövendőjét is. Tudj ák, mi az érték és mi a silányság, mi a semmi és mi a valami. És mivel évtizedek óta jól ismerem őket, tanúsíthatom, hogy azt is
