Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök (Magyar Televízió, Magyar Rádió, és Magyar Távirati Iroda) vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
725 Haraszti Miklós (SZDSZ) képviselő, a napirendi pont előadója HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen igen egyszerű lépése az a demokráciának, amelyet van szerencsém most a tisztelt Háznak javasolni, de a mi demokráciánk számára talán azért újszerű, mert túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy az állami média, a nemzet szolgálatában álló közszolgálati média, a Rádió, a Televízió és az MTI, mindig partikuláris politikai célok s zolgálatában állt a mi emberi emlékezetünk óta. De minthogy ezeket a médiumokat annak idején tulajdonképpen a pártállam honosította meg országunkban, különösképpen a Televízióra gondolok, a felnőtt nemzedékek nem is szokhattak hozzá ahhoz, hogy a demokráci ában ezek az intézmények valóban a közt szolgálják, nem partikuláris politikai célokat. A politikai egyeztető tárgyalások egyik nagy vívmánya volt, hogy sikerült minden résztvevővel elfogadtatni azt az elvet, hogy ezek a közszolgálati médiumok nem az állam ot, nem az egyes pártokat – és értelemszerűen most kibontakozó demokráciánkban nem is az ellenzéket – szolgálják. Konszenzus alakult ki e körül, és csak a körülmények, az idő játéka tette lehetetlenné, hogy akkor már fölálljon egy olyan testület, amely ige ncsak szokásos a fejlett demokráciákban, s amely a létével ha nem is garantálja, de szimbolizálja ezt a tényt, és valamilyen értelemben erkölcsi nyomást gyakorol azokra az újságírókra, akik – remélhetőleg egyre kisebb számban – a pártatlan tájékoztatás sza kmai követelménye alól – akár félelemből, akár szenvedélyből – ki óhajtanának menekülni. Természetesen minden demokráciában előfordul ilyen, de a liberális demokráciákban az újságíróknak szakmai kötelességévé, szakmai tudásává válik, hogy megszabaduljanak ezektől a nyomásoktól és szenvedélyektől, magukra a hírekre, magukra a véleményekre figyeljenek, és ezeket minden oldalúan tükröztessék. Egy ilyen erkölcsi intézménynek a felállítása tulajdonképpen a pártatlan tájékoztatás bizottságának a célja. Azt kell m ondanom: öszvérintézmény abban az értelemben, hogy nem lehet besorolni az Államigazgatási Főiskolán tanult intézménytípusok egyikébe sem. Tulajdonképpen a három hatalmi ág között kell kifeszíteni, hogy szimbolizálja: a központi média egyiktől sem kaphat u tasításokat. Az egyik fő elve: részt kell vegyen benne mindenki, aki ennek a tájékoztatási játéknak a részese. Ez igen régi, tapasztalaton alapuló alapelve a liberális demokráciáknak, hogy csak az olyan intézmények képesek az ilyen kiegyenlítésre, amelyben minden olyan fontos elem részt vesz, amely ennek a tájékoztatási, hol csatának, hol játéknak a részese. Ilyen módon, kidolgozva egy ilyen bizottság keretében az ellentéteiket, a pártatlanság erkölcse, a pártatlanság szakmai tudása felé viszik az egész sza kmát. Röviden meghatároznám, mik ennek az intézménynek a legfontosabb elvei. Két lábon kell állnia abban a tekintetben, hogy mit véd. A pártatlanság az egyik szakmaierkölcsi elem, amit véd, a másik az újságírói véleményszabadság. Ez, ami pártatlanság az e gyik oldalon, az újságíró véleménymondási szabadsága, megszólaltatási szabadsága a másik oldalon. Vagy technikaibban szólva: a megszólalás szabadsága, ez ugye az újságírói vélemény szabadsága, és annak a tilalma, hogy kihagyjanak valamit. A másik oldalon, a pártatlanság követelménye igenis, azt jelenti, hogy képes legyen az újságíró a saját véleményét kihagyni, amikor szemlézi a társadalomban előforduló véleményeket, álláspontokat. A másik ilyen elv az, hogy ez a bizottság nem lehet irányítója a médiának, n em szólhat bele operatívan a munkájába. Teljesen nyilvánosnak kell lennie a működésének, és az összetétele révén kell képesnek lennie az erkölcsi nyomásgyakorlásra. Szóltam már a kiegyenlítő szerepről, amelyet ennek az intézménynek játszania kell – szintén az összetétele révén. Végül igen fontos az, hogy ennek a bizottságnak a kinevezése olyan helyről történjen, amely maga is szimbolizálja, hogy nem a Kormánynak, nem a pártoknak, nem a partikuláris erőknek a játéka a három nemzeti médium.
