Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 19. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
72 egészéről a Parlamentre kívánja ruházni. Mert ha tisztességgel és még a választások előtt közreadnak ilyen programot, akkor tán másképpen alakulnak a parlamenti erőviszonyok. Itt persze többen azonnal közbevethetik, hogy persze az volt az a módosító javaslat, amelyet "Királypuccs" néven emlegettek itt többen is. Ehhez egyetlen hozzáfűznivalóm van . 1985ben engem Szeged város polgárai szabad akaratukból választottak meg. Én tehát joggal voltam jelen a múltkori Parlamentbe n, a korábbi Parlamentben is úgy, mint politikai és jogi értelemben legitim képviselő. Legitim képviselőként pedig - úgy gondolom - jogom volt alkotmánymódosítást is előterjeszteni, különösen, ha az egyezik a közakarattal is, és egy politikailag kétségbevo nhatatlanul legitim Parlament hagyta ezt jóvá. Mindezzel már a részletes vita közepében is vagyok, hiszen eljutottam odáig. Az aláírásgyűjtési akciót azonban itt is már szó érte házon belül, sőt házon kívül is számtalan támadás érte. Tölgyessy úr előbbi fe lszólalásához csupán annyit: az aláírásgyűjtést kizárólag én kezdeményeztem, és erre tanúm az ország a televízió nyilvánossága jóvoltából. Nos, mégis mindezek ellenére és a támadások ellenére összegyűlt több mint 200 ezer aláírás. Én magam tö bb mint 20 ezret adtam át tegnap Szabad György elnök úrnak, ám az aláírások óriási többségét a kezdeményezésemhez csatlakozó MSZP gyűjtötte. Köszönet érte! (Taps.) Még akkor is, ha Oláh Sándor úr tán ismét gúnyosan megjegyzi, hogy némi kunkorral kerültem ú jra az MSZP társaságába. (Felkiáltás: Úgy van ! - Taps.) Őszintén megmondom, nem zavar a taps, szóval ez nem zavar, mert ez ügyben még az SZDSZszel is társultam volna, ha netán ők képviselnek hasonló álláspontot. (Taps.) Oláh Sándor úr mondandójához és mu tatott lapjához annyit: számtalan választópolgár megkeresett levélben. Én levélben küldtem ki számukra aláírásgyűjtő íveket. A Csongrád megyei Tszszövetség valóban csatlakozott ugyancsak a felhívásomhoz, és maga is segítségemre volt abban, hogy ilyen gyűj tőívek szétmenjenek. Igen, én kértem a polgárokat, hogy a Parlament VI. kapujához hozzák be számomra az aláírásokat. Így igaz! Vállalom. De mindezek alapján leginkább azt mondhatom, hogy a választópolgároknak, az állampolgároknak szól a köszönet: annak a k étszázezernek, akik aláírásukkal erősítettek meg bennünket abban, hogy múlhatatlanul szükséges figyelni a választópolgárok véleményére. S nemcsak szükséges, de hasznos is, mert a választópolgár ugyan felhatalmazta képviselőit mindenre, ám olykor mégis bölc sebb tud lenni, mint a pártérdekek korlátaitól gyengített Parlamentje! Ezért tehát úgy vélem: kétszázezer választópolgár véleményét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mindez nem jelenti azt, hogy az aláírásgyűjtők és aláírásukat adó állampolgárok megkérdőjele znék a Parlament legitimitását. Csupán azt, hogy a törvények és a jogszabályok adta kereteken belül időnként közvetlenül is részt kívánnak venni a demokrácia gyakorlásában, a politika formálásában. Ezt a jogot senki, még választott Parlamentje sem vitathat ja el tőlük. Pedig megpróbálták. Valaki - itt a vita során már, és az előbb is szóba jött a Királypuccs - Királypuccsnak minősítette a márciusi alkotmánymódosító javaslatomat. Ám tegye. Kinek a pap, kinek a papné. Az az akció azonban, ami itt ebben a ház ban készült a tegnapi napra és éjszakára, az puccs a köbön. Arról van szó, hogy ismét csak egy szűk vezérkar úgy döntött: az aláírásgyűjtési akció eredményességének megtorpedózása érdekében, még hétfőn lezárja a vitát, megszavaztatja a Parlamenttel az alko tmánymódosítást, hétfőn éjszakára berendeli a Magyar Közlöny készítőit, kinyomtatja a hivatalos lapot, s kedden, azaz ma reggel leteszi a képviselők asztalára. Ez azt jelentette volna, hogy a módosított Alkotmány azonnal kihirdettetik, és azonnal hatályba is lép, nincs tehát akadálya annak, hogy a Parlament még ma meg is válassza véglegesen a Köztársaság elnökét. Ha puccs volt az, amit én legkevesebb kétmillió választópolgár egyetértése, és az SZDSZ akkori szirénhangjai nyomán indítványozni merészeltem az A lkotmány módosítására a köztársasági elnök megválasztása dolgában, akkor azt mondom, ez az akció nem puccs, több annál, a választópolgárok százezrei véleményének és akaratának semmibevétele.
