Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
692 csak folytatnánk a délelőtti ülést, elmondhatjuk, hogy a "templom egere" szegénységűvé vált a központi költségvetés. Nem tud eleget tenni mindannak a teljesen jogos és – gondolom ilyen vagy más formában, de – megalapozott elvárásnak, amelyet az ország lakossága vele szemben támaszt. Csak a hiányon tudunk osztozkodni a helyi közösségek és a központ között. Erről – ismétlem – a d élelőtti ülésen elhangzott megjegyzések kapcsán többször is szó került. Hogy azonban a konkrét tárgyra térjek – és ne haragudjanak, ha kicsit hosszadalmasabb leszek – , de több ízben kerestek már meg, de azt mondhatom, szinte nap mint nap, hasonló ügyekkel, nem a Parlament nyilvánossága előtt, hanem csak hivatali szombámban vagy levélben, vagy személyes megkeresés formájában. Nagyon sok az eszkimó, Hölgyeim és Uraim, és igen kevés a fóka. Tehát nagyon sok jelentkező van, mert minden igény a maga módján jogos . Ezért kérem a tisztelt Képviselőtársakat, a tisztelt Házat, hogy hallgassa meg ezt a helyzetjelentést, ami körülbelül képet ad arról, az állami zárolt vagyont kezelő intézet körébe tartozó témákról, amelyekben ez is egy, ami előttünk áll. A munkásőrség f elszámolása során – most már pontosított adatok alapján, miután az ingatlannyilvántartás szinte használhatatlan volt – 143 ingatlant és 4 befejezetlen beruházást vettünk át a zárolt vagyon körébe. A 143 ingatlan igen változatos módon, de döntő többségükbe n jogilag rendezetlenek voltak, telekkönyvi bejegyzés hiányzott teljes egészében, más kezelő területén hozták létre az objektumot stb. A mai napig száz objektum helyzetét sikerült tisztázni úgy, hogy azok végleges használata a vonatkozó rendelkezések értel mében lehetővé vált. Ebből jelen pillanatig 60 került elidegenítésre, 59 kezelőváltoztatás átruházása útján, egy pedig térítés ellenében tartós bérletbe. A minisztertanácsi határozatok alapján átadott ingatlanok 37 százaléka oktatási célt, 35 százaléka egé szségügyi és szociális célt, 16 százaléka egyéb – rendőrség, bíróság, alapítványok elhelyezése – célját szolgálta. A lőterek közül hét – az átadott ingatlanok 12 százaléka – továbbra is lőtérként funkcionál, miután azok további hasznosítása is közösen tört ént a körzetükben elhelyezkedő fegyveres erők és testületek által. Valamennyi kormánydöntést egy úgynevezett tárcaközi bizottság készített elő, melynek az érdekelt tárcán kívül az érintett helyi vagy megyei tanács képviselője is tagja volt. Természetesen m indig az akkori. A bizottság véleményünket figyelembe vette a döntésre előkészített előterjesztésben. Az ő véleményüket, bocsánat, a sajátunkat meg az övéket is. Az 1990. március 29i minisztertanácsi ülést előkészítő tárcaközi bizottság annak érdekében, h ogy a preferált célok mellett realizálódjon a Kormánynak az a célkitűzése is, hogy a munkásőrvagyon hasznosítása költségvetési bevételt eredményezzen, kettő usque négy milliárd forint nagyságrendben. Azt javasolta, hogy kerüljenek kiírásra azon objektumok, amelyek elidegenítése térítés mellett történhet. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a költségvetési bevétel felhasználása nem determinált, és nem jelenti egyértelműen a folyó felhasználásban való felemésztést. Mindenesetre a pénzre nagy szükség van. A Kormá ny akkor ezeket a célokat, amelyeket térítésmentesen társadalmi célokra lehet átadni, illetve, amelyeket térítés ellenében írnánk ki, elfogadta. Ennek alapján mértük fel a megmaradt ingatlanok, az összingatlanok 40 százalékát, amelyek közül egyesek, amelye k a legracionálisabban hasznosíthatók, hogy azokat írjuk ki versenypályázatok céljaira. Ennek eredményeképpen hirdettünk meg 14 ingatlant hazai, öt ingatlant nemzetközi hasznosításra. Ebből kettőt vegyesvállalati formában vagy részvénytársasági formában, a többit pedig nyílt licites árverésre. Az értékesítésre tervezett ingatlanok aránya az összingatlanokból mindössze 19 százalék. Szeretném hangsúlyozni, hogy a volt munkásőrség objektumai túlnyomó részben állami forrásból vagy állami vállalatok költsé geinek terhére, vállalati kapacitások, sok esetben vállalati anyagok felhasználásával és csak kisebb részben a helyi tanácsi támogatásból részesültek. A forrás alapvetően
