Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 17. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
669 beruházásokat finanszíroztak hitelből, mint a Tiszahíd – és még sorolhatnám – , s ezért eladósodtak. Kétségtelen tény, hogy nehéz helyzetben lesznek a következő években. Annyit még megjegyeznék: úgy érz em, a következő évben már nem lesz elfogadható, ha a Parlament kizárólag a költségvetést vitatja meg. A bizottsági vitában is elhangzott, hogy nem szerepel ebben az anyagban Bős – Nagymaros. Valóban nem. Ezért helyesnek tartanám azt, ha a következőkben a Par lament nemcsak az állami költségvetést tárgyalná, hanem egyidejűleg az országos hitelmérleget és a nemzetközi fizetési mérleget is. Ezek mutatják ugyanis a gazdaság tényleges állapotát, tényleges helyzetét. Egy dologról szólnék valamivel hosszabban, ez ped ig a költségvetési hiány. Nem tudok most olyat mondani, hogy nem értek egyet a pénzügyminiszter úr azon javaslatával, amely szerint a rövid lejáratú hitelt alakítsuk át hosszú lejáratú hitellé. Úgy tűnik, ma ennél jobb megoldást nem találhatunk. Mégis azt hiszem, fel kell hívni az ország és a Parlament figyelmét arra: nemcsak az évi deficit nyomja ezt a gazdaságot, hanem a deficit kumulációja, amely azért most már 1300 milliárd forintot ér el. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a költségvetés tulajdonképp en viszonylag olcsón jut ehhez a hitelhez, ha 67 százalékot fizet a Nemzeti Banknak. Ez azt jelenti, hogy általában a hitelrendszer ennyivel kevesebb hitelt képes adni a gazdálkodóegységeknek. Tehát ha a költségvetés nagyon erősen rátelepszik a gazdaságra , akkor ez a más gazdálkodó egységek – ha úgy tetszik, kisvállalkozók, vállalkozók – lehetőségeit szűkíti. Ha arról beszélünk, hogyan alakult ki ez a helyzet, én úgy gondolom, gyakorlatilag 1972 óta alakult. Tulajdonképpen 1987ig tartott, amikor ebben a p eriódusban – megítélésem szerint – az ország rossz gazdaságpolitikát folytatott, és ez a rossz gazdaságpolitika jelentkezett a költségvetési deficitben, az ország eladósodottságában. Hangsúlyozni szeretném, hogy '87ig. Úgy gondolom, a Némethkormány már n agyon sok mindent tett annak érdekében, hogy ebből a helyzetből az ország kilábaljon. Nem tartom véletlennek, hogy jelentős kitüntetéseket kapnak Horn Gyula vagy Kulcsár Kálmán azért, mert jelentős szerepet töltöttek be az átmenet ilyen jellegű megoldásába n, mint ahogy az történt. Amiben nem tudott ez a Kormány továbblépni, az megítélésem szerint az, hogy nem jutott el oda, hogy privatizálni kell az állami vagyont. És azt hiszem, hogy amennyiben ez az új Kormány ezt is magáévá teszi, hogy privatizálni kíván , akkor azt hiszem, hogy remény van arra, hogy kéthárom éven belül a gazdaság fejlődésnek indulhat, még akkor is, ha nem hiszek abban, amiben egyesek hisznek – a Kormány tagjai is – , hogy mondjuk már a következő évben a forint konvertibilis lehet. Egy mon datot még engedjenek meg. Ez a hiány. Valamikor a hiányt lebecsültük. Emlékezetes az, hogy 197273 után általánosan elterjedt volt az a vélemény, hogy külföldön ugyan infláció van, de mi az inflációval szemben védekezni tudunk. És hogyan védekeztünk? Költs égvetési eszközökkel, jelentős támogatásokkal; és akkor is már igazolható volt – igazoltuk is egynéhányan – , hogy ez a gazdaságpolitika katasztrófához vezet. Csak akkor – a jelek szerint – nem hallgatott meg bennünket senki. Na most, azt hiszem, hogy most viszont a költségvetési deficitet úgy kezeljük, mint ami az állami költségvetés deficitje, pedig azt hiszem, hogy itt a filozófiánkon kellene változtatni. Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés jelentős mértékben hozzájárult, hozzájárul ahhoz is, hogy az áll ami vagyon gyarapodott. Következésképpen a költségvetési deficit mögött azért állami vagyongyarapodás is áll. Át kellene gondolni, hogy nem kellenee a deficit egy részét az állami vállalatokhoz telepíteni. És amenynyiben ott privatizálásra kerül sor, akko r ezekből a bevételekből lehetne a Magyar Nemzeti Banknak visszafizetni a deficit egy részét. Ezt megfontolásra ajánlom, és amennyiben a költségvetési bizottság kész foglalkozni ezzel, nagyon szívesen veszünk részt ebben a munkában, és azt hiszem, hogy leh etne lehetőséget találni, hogy itt egy jobb megoldást találjunk. Végezetül pedig az ellenőrzéseink alapján nem látunk okot arra, hogy a Parlamentnek azt tanácsoljuk, hogy ne fogadja el ezt a zárszámadást, ellenkezőleg: azt mondjuk, hogy fogadjuk el és szív leljük meg a tanulságokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
