Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
61 egyezségokmány t ehát sztálinista. A nemzetközi egyezségokmányban foglaltak ugyanis szerepelnek az új európai alkotmányokban. Nem szerepelnek viszont azokban az alkotmányokban, amelyeket 20, 50, 100 vagy 130 évvel előbb fogadtak el, mint az 1966ban elfogadott és nálunk tí z évvel később ratifikált nemzetközi egyezségokmány. Persze a nagy alkotmányok között is van olyan, amelyik az 1949es nagy ENSZnyilatkozat szövegére utalva hasonló korlátozást tartalmaz, és nem hinném, hogy ezt az alkotmányt akárki sztálinistának bélyege zné. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmányában még az is szerepel, hogy a szövetség vagy valamely tartomány szabad és demokratikus alaprendjének biztosítása érdekében lehet korlátozni például a mozgás szabadságát, hogy a többire ne is utaljak, mert talá n félreérthető áthallásokra adna alkalmat. Tehát az első részét a felszólalásomnak lezárva, tekintet nélkül a visszavonásokra, fenntartom eredeti módosító indítványom első mondatát, és kérem a bizottságot, hogy álláspontját megváltoztatva a második bekezdé s második mondatát elhagyni szíveskedjék. A második kérdés, amiről nagyon röviden szólni szeretnék, ez a kétharmados szabály. Boros László képviselőtársam erről már szólt, tehát lehetek nagyon rövid. A jelenlevők kétharmada és a képviselők kétharmada közöt ti különbségről már a múltkor szóltam. Miután a határozatképességhez elegendő a képviselők fele plusz egy fő, ebből az következik, hogy a legrosszabb esetben a kétharmados szabály szerint a jelenlévő képviselők kétharmada, tehát a felének a kétharmada elfo gadhat alapvető törvényt, azaz az összes képviselőnek az egyharmada. Az indoklásban szerepel egy meglehetősen homályos, de végül mégiscsak érdekes célzás arra vonatkozóan, hogy ez a javaslat - idéző jelben mondom, mert nem pontos az idézet - felértékeli az ellenzéki szavazatokat. Kérem, tessék velem ezen a késői órán néhány másodpercig együtt számolni. A régi alkotmánytörvény elfogadásához szükséges kétharmad az összes képviselő kétharmada, 257 fő. Az átlagos jelenlét itt a parlamenti ülésteremben 280 és 320 között szokott mozogni, az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy 300. Ha 300 képviselő van jelen az ülésteremben, a régi kétharmados szabály értelmében 43 nemleges vagy tartózkodó szavazat a határ a 257 pozitív szavazathoz. Ha azt akarjuk, hogy a régi szabály szerint működjön a rendszer, akkor 44 ellenszavazatot 300 fős jelenlét esetén a szavazási szabály már nem bír ki. Az új szabálynál - ugyancsak 300 főre számolva - ha a jelenlévő képviselők két harmadát számolom, akkor 200 pozitív szavazat elegendő az elfogadáshoz, tehát ugyanannyi jelenlévővel száz ellenszavazatot bír ki a rendszer. Tessék eldönteni, hogy felértékelie a javaslat az ellenzéki szavazatokat. Semmiképpen sem tudom elfogadni - a biz ottsági javaslattal ellentétben , hogy az alapvetőjogokra és kötelességekre sima szavazási mechanizmus legyen érvényes, tehát az egyszerű többség elegendő legyen. Mert éppen az előbb mondott számtani logika alapján ez azt jelenti, hogy a határozatképesség hez viszonyítva a képviselők egynegyedének, tehát 25 százalékának pozitív szavazata elegendő alapvető jogokról és kötelességekről hozandó törvény elfogadásához. Tessék meggondolni, hogy a képviselők 25 százaléka hozhat döntést rendkívül fontos kérdésekben. Természetesen nem felejtettem el, hogy néhány konkrét esetben a módosító indítvány a jelenlévő képviselők kétharmadát említi, de az általános szabály mégiscsak az egyszerűtöbbség. Tisztelt Ház! Végül engedjenek meg egyetlen észrevételt Mécs Imre képviselő társam felszólalásával kapcsolatban, aki reggel arról szólt, hogy a végleges Alkotmány lesz majd a végleges társadalmi szerződés, amelynek elfogadásáig - nem pontosan idézem, de így jegyeztem meg - alkuhelyzetben lévő parlamenti csoportok hozhatnak érvénye s döntéseket. Azt hiszem, egyikünk számára sem igazán kérdés, hogy a parlamenti csoportok közül kik vannak igazán alkuhelyzetben, és kik azok, akik felelősségérzetük alapján alkuhelyzeten kívül próbálnak meg befolyást gyakorolni a törvényhozásra. Az ideigl enességet egy adott helyzetben tudomásul lehet venni. Ha valakinek egy konkrét helyzetben mindig az jut eszébe, hogy ezt már átélte vagy hallotta, akkor az vagy nagyon öreg, vagy történész. Hát én fiatal sem vagyok, de amire most hivatkozni fogok, azt nem éltem át. Tudniillik 1920ban, az 1920as Ies törvény a következő címet viselte: "Az alkotmányosság helyreállításáról és
