Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 11. szerda a nyári rendkívüli ülésszak 10. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javítására szolgáló javaslatok általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA (KDNP)
552 egészet is el k ellene utasítanom. Hogy mégsem ezt teszem, annak két olyan fő oka van, amely egészen rendkívüli. Az egyik a múlt öröksége, a másik pedig a nemrég megalakult Kormánnyal szemben táplált bizalom. A bizalommal kapcsolatban engedjék meg, hogy rögtön elöljáróban megjegyezzem: ennek az egész vitának ez a vízválasztója. Nyilvánvaló, hogy ezt a csomagtervet csak azok fogják megszavazni, akik bíznak a Kormányban. A múlt örökségével kapcsolatban egyetértek azzal, hogy nem kell nagyon messzire menni a múltba; semmiképp en nem kell az ókori Görögországig visszamenni – de legalább Jaltáig vissza lehet menni, mert ami Jaltán és Magyarországon történt, azok összefüggnek, és tulajdonképpen az IMFnek a szakértőit meghaladó politikai régiónak előbbutóbb figyelembe kell venni kis hazánknak és az egész keleteurópai térségnek ezt a tragédiáját, ami itt bekövetkezett. Úgy érzem, hogy ez is a tárgyhoz tartozik. A múlt örökségével kapcsolatban: amikor a szocializmusban gazdasági kérdésekről vitatkoztunk sokszor, nekem mindig az jut ott eszembe, hogy a bezárt szobában, égő lámpa körül keringenek lepkék, kis rovarok, s egyszerűen nem tudnak belőle kitörni. Ez a múlt öröksége, amelyben még lényegében most is benne vagyunk. Viszont valami mégis történt, s ezt én úgy fogalmaznám, hogy a s zocializmus lámpáját végre eloltották, kinyitották az ablakot – csak még nem tudunk kirepülni a szabad levegőre. Aki ezt nem tudja megélni, az nem tud szívvellélekkel azok mellé állni, akik most elindulnak egy úton; ha népszerűtlen is az intézkedés, de me gpróbálnak valamit tenni. Sajnos a magyar társadalom ezt a rendszerváltást még nem élte át igazán, s a tegnapi vita alapján az a benyomásom, hogy még itt, egyes képviselőtársaim sem. Csak ezért jöhetett még egy olyan gondolat is itt felszínre, hogy az Anta llkormánynak ezt az intézkedését az egyik hozzászóló a Rákosirendszer intézkedéséhez hasonlította. Véleményem szerint ez a teljes felfordítása a tényleges helyzetnek, mert erről szó sincs. S engedjék meg, hogy még azt is megjegyezzem – mielőtt szakmai ké rdésekre térnék – ez a kialakult helyzet tulajdonképpen sokkal tragikusabb annál, mintsem bárki is ebből politikai tőkét kovácsoljon. A lakosságra rótt terhek. Természetes, hogy azok a kormánypárti képviselők, akik feltehetőleg a csomagterv mellett fognak szavazni, sem értenek egyet azzal, hogy csak úgy önmagában, l'art pour l'art a lakosságot terheljük. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy ha végre a szocializmus lámpáját leoltották, kinyitották az ablakot: el kell indulni a szabad levegő felé. Ennek gaz daságilag a lényege az, hogy végre meg kell történni a vállalkozásfejlesztéseknek, s itt említeném meg azt, amit Békesi László képviselőtársunk mondott; ő három fő pontban jelölte meg a kialakult nehézségeknek az okát. Én ehhez a három fő ponthoz egyet még mindenképp hozzátennék: azt, hogy sajnos a voluntarista alapú gazdaságpolitika nem tudta megteremteni az igazi vállalkozásfejlesztést, az igazi vállalkozásélénkítést. De hozzáteszem mindjárt, hogy ezzel még a jelenlegi Kormány is adós. Én ezt a csomagterv et csak úgy tudom elfogadni, hogy bízom abban: küszöbön áll a vállalkozásoknak a megfelelő élénkítése; mert csak ezzel együtt élhet ez, csak ezzel együtt van egyáltalán valami esélyünk és sanszunk, hogy – a hasonlatom szerint – a szabad levegőre ki tudjunk menni.Ez a csomagterv tehát úgy fogadható el, ha – nem a távolabbi jövőben – valóban megtörténik a vállalkozásoknak a megfelelő élénkítése. Én azt hiszem, hogy itt rövidesen a Parlament is ezzel foglalkozni fog. Még egy tételt, egy kört szeretnék érinteni . A szociálpolitikát érintő tervet, amely a csomagtervben található. Nyilvánvaló, hogy mindenki, aki meg fogja szavazni a csomagtervet, azzal a felemás érzéssel teszi, hogy ez az előirányzat erre a célra kevés. Kiemelném a családi pótlék összegét. Kevés. É n erről a helyről szeretném felkérni a Kormányt, személy szerint a pénzügyminiszter urat, hogy – figyelemmel kísérve a gazdaság alakulását – a
