Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
532 ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Csak annyit szerettem volna megjegyezni, hogy Gerbovits miniszter úr az elmondottakat képviselőként mon dta, mint a Független Kisgazdapárt képviselője. (Hosszú taps, derültség a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen valóban ez a helyzet. Ezért is lett volna kétperces felszólalás eredetileg. (Derültség.) A minisztereket egyébként nem korlátozzuk, soron kí vül kaphatnak szót. Ebben az esetben mint képviselő kért szót. Mielőtt átadnám a szót Mécs Imrének, jelentkezett Nagy Ferenc József miniszter úr is, de gondolom, mint képviselő. (Balról bekiabálnak: Halljuk!) Megadom a szót Nagy Ferenc József miniszter úrn ak. (Nagy Ferenc József – Antall József miniszterelnök jelzésére – képviselői helyére megy, de ott mikrofonja nem szólal meg, egy másik képviselői helyről próbál beszélni, az sem sikerül neki.) Ez is kétperces felszólalás, de a miniszter úr a miniszteri sz ékből nyugodtan elmondhatja, mert ott a mikrofon már működik. Felszólaló: Nagy Ferenc József (FKgP) NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! (A mikrofon nem működik, többen próbálnak segíteni.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Kérem, fáradjon a miniszteri he lyére! (Nagy Ferenc József a helyére megy.) NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek ezért az intermezzóért. Úgy éreztem, hogy dr. Lakos László képviselőtársam szavára válaszolni kell, miután felvetette a kétmilliárd forint támogatás elvonását a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatásáról. Tessék elhinni, hogy én éreztem ennek a felelősségét, és azt a kettősséget, amely rám hárult. Mint miniszter, a tárca vezetője, és mint a Kisgazdapárt vezetője, és agrárprogramunk meghi rdetője ezzel a dilemmával szembenéztem, de úgy érzem, hogy nyugodt lelkiismerettel tehettem meg, amit megtettem, és hangsúlyozom: tiszteletet azoknak a tszeknek, amelyek a kedvezőtlen adottságú tszek kategóriájában felvették évenként a megfelelő támogat ást – de nagyon kirívó példákat tudnék mondani, sokat, hogy a jó adottságú termelőszövetkezetek is felvették ezt a pénzt, nagyon jól profitáltak belőle a megyei tanács- és pártvezetőknek, a kapcsolatok jóvoltából. (Taps.) Tehát így kell ezt a kérdést nézni , és nagyon sok szakember felveti a tárcán belül is, hogy bizony egy olyan feneketlen fazékba dobáltuk ezeket a pénzeket, amelyen kifolytak! Egy mankót adtunk azoknak a gazdaságoknak a hóna alá, amelyeket fenntartani nem célszerű. Pártunk programja és a po litikai kérdés nem választható szét. Én a tárca érdekeit messzemenően figyelembe vettem, viszont meg kell értenie a tisztelt Háznak is – bár tudom, hogy az ellenzék ezt nem fogadja el – , mi is kényelmesebb helyzetben lennénk, ha az önök oldaláról kritizálh atnánk a Kormányt. Ez szuverén joguk, de viszont ha egyszer egy olyan előírás van, és rajtunk kívülálló okok, hogy a költségvetést le kell faragni, akkor ahhoz kellett nyúlni, amihez lehetett. A mezőgazdasági ágazat az, amelyhez még hozzá lehetett nyúlni, miután iparunk, a szocialista ipar ott van, ahol van. A mezőgazdaság, a szocialista ipar mellett, a hetvenes évek felfutása mellett – sajnos – leszálló ágazatban van, és évrőlévre több lesz azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek felszámolásra kerülnek. Az exporttámogatás megvonása. Kétségkívül komoly vita volt ezen, mert pontosan ezt az ágazatot, amely az exporttervét előreláthatóan túlteljesíti ebben az évben, és pontosan azt faragjuk meg, ami még profitál – itt voltak érvek, ellené rvek, volt támogatója ennek a kérdésnek, nem voltam egyedül, de fejet kellett hajtani a többség akarata, az ország gazdasági nehézsége előtt.