Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ROTT NÁNDOR (KDNP)
525 Ennek tükrében különösen érthetetlen az előterjesztésnek az az állí tása, miszerint "a javasolt intézkedések elsődleges hatását sikerült pontosan felmérni". E pontos felmérésre álljon példának, hogy például a mentőkre háruló üzemanyagtöbbletköltség kimaradt az előterjesztésből. Nem derül ki továbbá az anyagból az sem, hog y az ezeknek az intézkedéseknek a közvetett hatásaként gerjesztett infláció következő évi költségvetési hatásával számole a Kormány. Kérdéses az is, hogy a fogyasztási adóval terhelt termékeknél milyen mértékben folynak be a tervezett bevételek, nem lesze rugalmatlan legalább átmenetileg – tehát erre az évre – e termékek kereslete. Az elszalasztott idő a hatékony közbelépésre itt is többszörösen üt vissza. A Gazdaságkutató Intézet – kezemben levő jelentése szerint – még áprilisban 20 milliárdos deficitet jósolt erre az évre; így érthetetlen, hogy miért kellett a beavatkozással júliusig várni, amikor már 27 milliárdra nőtt a hiány. Megjegyzem, hogy számítások nélkül teljesen megalapozatlan ez az adat is; csakúgy, mint az áremelések 1,7%ra várt árszintnövel ő hatása. Végezetül arra az intézkedést kísérő kommentárra utalnék, amely úgy szól, hogy az áremelés elsősorban a luxuscikkekre fog vonatkozni – tehát az alkoholra, a cigarettára – , mert ezek emelése nem a legszegényebb réteget érinti. Véleményem szerint a z új Kormánynak nincs szüksége ilyen félremagyarázásokra. Nem lenne haszontalan megkérdezni ezt a régetet, hogy mennyire nem érinti az áremelés. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Rott Nándor, KDNP. Átadom a szót. Felszólaló : Rott Nándor (KDNP) ROTT NÁNDOR (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már eddig is rendkívül tanulságos vita volt, amely számos meglepetéssel szolgált. Gondolom, mi magunk is meglepődtünk – de gondolom, ugyanígy meglepődtek a tvnézők is, vagy akik kívülről nyomon követik ezt a vitát – azon a rendkívül nagy egyetértésen, amely a velem szemben lévő házfél két része között alakult ki. Azt hiszem, ebben van valami pozitívum. Azok a híresztelések, hogy itt akkorák lennének az ellentétek, látványosan cáf olódnak meg, mert az MSZP és a szabad demokraták rögtön úgy megtapsolták egymást, hogy ez mindenkinek a szívét csak boldogsággal töltheti el. (Taps, zaj a bal oldalon.) A vita egyébként is sok vonatkozásban álvita volt. Tudniillik itt – főképp az ellenzék soraiban – úgy viselkedtek, mintha most értesültek volna arról, hogy az új Kormány ez alatt a nem egészen két hónap alatt elherdált 10 vagy 16 milliárd forintot, és most azért fordul a Házhoz, hogy ezt a lyukat valahogy tömjük be. A dolognak a lényege mara dt rejtve: hogy itt egy olyan örökölt deficitről kell dönteni, annak az eltüntetéséről, amelyik senkit nem érhetett meglepetésszerűen; hogy ekkora deficit van. A kritikák főképp két irányba irányultak. Az egyik a deficit eltüntetésére tervezett lépéseknek a méreteit találta túlzottnak. Megjegyzések hangzottak el, hogy a Kormány többet kíván a deficit eltüntetésére bevonni, több adót, támogatáselvonást kíván behajtani, mint amennyire szükség lenne. Nagyon minuciózus, nagyon pontos számítgatások folytak arról , hogy ez hány milliárddal több, mint amire feltétlenül szükség lenne. Szilárd meggyőződésem, hogy ha a Kormány – ne adj isten – kevesebbet kért volna, vagy kevesebbet terjesztene elő, akkor 45 hónap múlva ugyanez az ellenzék azért tenne szemrehányást a K ormánynak, hogy nem gondolt előre azokra a várható eseményekre, amelyeket velem szemben ülő képviselőtársaim legalább olyan jól ismernek, mint mi, a teremnek ebben a fertályában. Nevezetesen a szovjet relációjú külkereskedelemben már most mutatkozó nehézsé gek, a már bejelentett olajszállításkorlátozások, a korábbi német állammal folytatott forgalmunknak a látványos visszaesése – ez mind olyan súlyos többletterheket fog a Kormányra, illetve az ország gazdaságára
