Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
53 meg hagyását tartalmazza. Ez garantálja a termelői önigazgatás tulajdonának létrejöttét és működését. Amikor javaslatának elmondása során a munkásokra hivatkozott, a Tisztelt Ház széksoraiból innenonnan gúnyos megjegyzések, kacajok hangzottak el. Szili Sándor barátom szerény ember, ezért én a nevében is felajánlom a gúnyolódóknak: aki szeretnek megbízható élményekhez jutni a kétkezi munka mibenlétéről, azt szeretettel várja néhány órára az esztergagép mellé. Mostanában is sokan - és a hangsúlyt az "is"re tenn ém - sokszor fogalmazzák meg: "Mit akar a melós?" Pedig a dolog végtelenül egyszerű: tisztességesen, jól akar élni, garanciát akar arra, hogy a hazai változások nemcsak egy szúk réteg vagyonának hatványozását szolgálják majd, hanem az életszínvonal általán os emeléséhez is hozzájárulnak. Ennek garanciája, ha nem módosítunk az Alkotmány szövegén, és lehetővé válik a különbözd munkásönigazgatású, tulajdonosi jogosítványokkal körülbástyázott szervezetek létrejötte. Ha a parasztot vissza akarjuk helyezni - jogg al - egykori tulajdonába, nem látom be, milyen jogon tagadjuk meg ezt a munkásoktól! A háromoldalú tárgyalásokon e felismerés vezette a feleket, amikor a jelenlegi Alkotmány szövegében megállapodtak. Nem tisztességes dolog akkor is a dolog idejétmúltságára hivatkozni, ha a hatalom birtokában a korábbi egyezség fenntartása már kényelmetlen. Javaslom tehát, hogy az eredeti szöveg megtartását fogadjuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldal közepéről.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Boros L ászló képviselőtársunk felszólalását. Következik dr. Karcsay Sándor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Karcsay Sándor (KDNP) KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP) Tisztelt Képviselőház! Tulajdonképpen ma két kardinális témáról esett szó: az egyi k a címer kérdése, a másik, állandóan visszatérően a népszavazás vagy a közvetett, parlamenti elnökválasztás kérdése. Ami a címer kérdését illeti, a tudományos, történészi fejtegetésektől kezdve az érzelmeket gyújtó beszédekig mindent hallottunk. Ezt nem k ívánom tovább szaporítani. A magam részéről - mint fiatal jogásznak is - az volt mindig az érzésem, hogy a szent korona nem egy heraldikai kérdés - mint ahogy nem is az a kérdés, hogy vajon eredeti koronae, és vajon ki egészítette ki, és vajon a köve vagy a pántja hogyan és mit jelent , hanem mindig az állami főhatalmat, az állami szuverenitást jelentette, aminek nevében a bíróságok az ítéleteiket hozták. Azt hiszem, ennek el kell döntenie számunkra a kérdést. Többen hivatkoztak arra, hogy külföldön esetl eg rossz néven veszik, ha ilyen vagy olyan - koronás vagy koronátlan - címert használunk. Én nem hiszem azt, hogy ezen érv előtt meg kell hajolnunk, mert hiszen magában a címerpajzsban is vannak olyan elemek, amelyek egyik vagy másik szomszédunkat zavarják . Például az ezüst színű kettős kereszt vagy a zöld hármashalom náluk is előfordul. Tehát tulajdonképpen nem is maga a korona, hanem a címerpajzs egyes részei lehetnek kifogásolhatók, de erre mi nem sokat adhatunk. Adhatunk viszont arra, hogy a szomszédnak mi a véleménye arról a - hogy is fejezzem ki magam, mert a hercehurca nagyon rossz szó - civakodás jellegű kérdésről, ami a köztársasági elnök választása körül kirobbant. Miután tőlünk az állami stabilitásnak a minél hamarabbi helyreállítását várták és vá rják el, ezért fogadták mind a politikai, mind a gazdasági körök - barátaink, támogatóink és a világ "szeme" - nagy megelégedéssel, hogy rövid idő alatt megválasztotta ideiglenes államfőjét a nép által szabadon választott Parlament, megalakította a felelős nemzeti kormányt, és megszavazta annak munkatervét - nevezzük annak - vagy programját. Én azt hiszem - anélkül, hogy ebben a kérdésben határozottan állást kívánnék foglalni , hogy ennek a stabilitásnak az érrését, a külföld felé
