Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 10. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az 1990. évi pénzügyi egyensúly javításáról szóló javaslatok megtárgyalása - RABÁR FERENC, DR. pénzügyminiszter:
474 fognak tudni helyette olyan más tételt ajánlani, amelyben nem fognak jelentkezni azok a mellékhatások, kellemet len következmények, amit kritizálnak. Végül szeretnék kitérni a harmadik kérdéscsoportra: milyen koncepcióba illeszkedik bele ez az áremelés? Természetesen nagyon sokan kétségbevonják – illetve nem természetes, hogy kétségbevonják, de természetes, hogy úgy tesznek, mintha kétségbe vonnák – azt, hogy a Kormánynak van gazdaságpolitikai elképzelése. Három területen ígértünk valami változást az elkövetkező száz napban. Az első terület tulajdonképpen a sürgős intézkedések csoportja volt. Ezekre vonatkozóan a köz elmúltban hozta nyilvánosságra az elképzeléseit, s a velük kapcsolatos intézkedések részben még kidolgozás alatt állnak, folyamatban vannak, részben a Minisztertanács által már jóváhagyott törvénymódosításként kerülnek ide, a Parlament elé. Ez az első és l egsürgősebb intézkedések csoportja, amely elsősorban a sorbanállások megszüntetésére, a privatizáció megkezdésére, a belföldi vállalkozások idén lehetséges élénkítésére, a külföldi tőke bevonására és a szociális hálónak a kiterjesztésére vonatkoznak. A más odik csoport, amelyben a Kormány ígéretet tett, hogy nagyon rövid idő alatt intézkedik, azoknak a felméréseknek az elvégzése, amelyek okvetlenül szükségesek nemcsak azért, hogy egy világos képet adjanak az ország lakossága számára arról, milyen helyzetben vette át a Kormány a kormányrudat, hanem azért is, mert szükséges kiindulópontja minden további intézkedéscsoportnak. Egy olyan kiinduló helyzet rögzítése, amelyre a hosszabb távú intézkedések fognak épülni. A Kormány harmadik ígérete, végül, az volt, hogy az első száz napban össze fog állítani egy olyan hároméves programot, amely konzisztens, egymásra következő lépések sorozata, nem áll ellentétben a kezdetben meghozott sürgős intézkedésekkel, s a gazdasági fellendülés lehetőségét biztosítani fogja. Azt sz eretném most elsősorban mondani, hogy ez a harmadik munka folyamatban van, a Pénzügyminisztérium szakértői dolgoznak rajta, be vannak vonva a Nemzeti Bank szakértői is. Azt reméljük, a száz nap alatt valóban egy olyan koncepciót tudunk a tisztelt Országgyű lés elé terjeszteni, amelyet minden részletében megvitathat, sőt, mindenképpen szükségesnek látjuk, hogy a legalaposabb vizsgálatnak vesse alá. Most azonban úgy érzem, erről a programról részleteiben túl korai lenne beszámolni, ezért csak néhány vonását sz eretném kiemelni. Ennek a programnak a célja a piacgazdaság megteremtése. Lehet, egyesek számára furcsának hangzik, hiszen vannak, akik úgy érzik, azzal, hogy áraink 75 százalékát szabad árrá nyilvánítottuk, és azzal, hogy a tulajdonosteremtés megkezdődött körülöttünk a privatizáció által, tulajdonképpen a liberalizáláshoz szükséges intézkedéseket már megtettük, s amik hátra vannak, apró, mellékes lépések. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar árrendszer végletesen torz – a következő dolgok mia tt. Torz, elsősorban azért, mert igaz ugyan, hogy a termékárak 75 százaléka fel van szabadítva, a termékárak között azonban van olyan ár, amely még hatósági ár, és amelynek a további felszabadítása a valóban liberális piachoz szükséges. Nem liberális piac a magyar piac azért sem, mert a termékárak körén kívül a tényleges árak teljesen torzak és kialakulatlanok. A tőkepiac, amint tudjuk, csak most kezd létezni, a budapesti értéktőzsde most alakult meg, a tőke fogalma minimális, ezért a tőkepiacról beszélni n em tudunk, a tőkepiaci értékelés teljesen hiányzik. Munkaerőpiac ugyanígy nem létezik. A munkaerőpiacot száz intézkedés korlátozta a múltban és – noha ezeknek az intézkedéseknek a nagy részét feloldották – a magyar munkabér abszurd módon alacsony. Ez nemcs ak azért van, amit általában emlegetni szoktak, hogy tudniillik a magyar munka termelékenysége és a külföldi termelékenysége közti különbség teszi ezt a hiányt, hanem azért is, mert a magyar munkabérbe a legelemibb emberi szükségletek nincsenek belekalkulá lva. A lakáskérdés tulajdonképpen egy nemlétező kérdés. Lakáskérdés nincs, csak munkabérkérdés van.
