Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP):
440 Először is maga az önkormányzati választási elv, miszerint a helyi lakosság képviselőit nem felülről nevezik ki, a megválaszthatók körét felülről nem korlátozzák, hanem a helyi önkormányzat lakossága a képviselőit szabadon választhatja, és a képviselők a mindenkori központi kormányzattól függetlenek. Magyarországon a választási rendszert mint állandó intézményt már igen korán, az 1290. évi dekrétum kod ifikálta, amikor kimondta, hogy megyénként négy bírót kell választani. A későbbi fejlődés során a megye közössége már az alispánt is maga választotta. Az 1848as törvényhozásban pedig az addigi jobbágy- és nemesi községeket is a korábban kialakult városi é s megyei önkormányzat közjogi jogosítványokkal ruházta fel. Ettől kezdve a községek is önállóan választhatták tisztségviselőiket, akik mind anyagi, mind fegyelmi szempontból teljesen az önkormányzat közösségétől függtek. A törvényjavaslat következő sarkala tos elve az önkormányzatok gazdasági önállósága, mint az önkormányzatiság objektív ismérve. A törvényjavaslat az eddigi megfoghatatlan állami tulajdonnal szemben az önkormányzatoknak valódi tulajdont valódi tulajdonosként biztosít. A magyar hagyományoktól ez az elv sem idegen, hiszen már Hunyadi Mátyás a megyéknek az 1486. évi dekrétumban önadóztatási jogot biztosított, az 1848as törvényhozás pedig ezt a községekre is kiterjesztette. Végül megemlítem – mint a magyar önkormányzati hagyományokban is gyökerez ő jogosultságot – az önkormányzatok széles körű jogszabályalkotási jogát, amelyet a javaslat a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény végrehajtására tesz lehetővé. Garanciális jelentőségű, hogy a hivatkozot t három alapvető jogosultságot a törvényjavaslat már az I. fejezetében az önkormányzati alapjogok között is kimondja. A jogi intézmények időállóságát és korszerűségét bizonyítja, hogy mindezek a helyi önkormányzatok az Európai Chartá ban is megfogalmazást nyertek, mint az önkormányzatok önállósághoz való joga és mint a demokratikus hatalomgyakorlás joga. A törvénytervezet ugyanakkor magáévá teszi a már hivatkozott Európai Charta többi kritériumát is, így különösen a helyi önkormányzás elvének az alkotmányban való elismerését, az önkormányzati jogok és hatáskörök bírósági védelmének a jogát, a helyi szükségleteknek megfelelő igazgatási struktúra kialakításának a jogát, a területi határok védelmét, a helyi önigazgatási szervek egyesülési jogát közös érdekeltségű feladataik ellátására, és az önkormányzatok jogát a feladataik mértékével arányos saját és központi kiegyenlítő forrásokra, amelyek a már említett gazdasági önállóság alapjai. Nagyon fontos koncepcionális kérdés a centralizáció és a decentralizáció kérdése. Ez összefügg azzal, hogy hány önkormányzati szint legyen, legyene megye vagy sem, és ha legyen, milyen típusú megye legyen. A szabad demokraták álláspontját előadó Wekler Ferenc azt állította, hogy a törvényjavaslat koncepciója egy centralisztikus állami berendezkedést tükröz, és ennek legfőbb bizonyítéka, hogy az alkotmánymódosításról szóló javaslat a helyi önkormányzati jogokat nem az állampolgároktól, hanem a paternalista államtól származtatja. Mindezt azzal támasztotta alá, h ogy a javaslat szóhasználata szerint a választópolgárok közösségeit megilleti a helyi önkormányzat joga, tehát a paternalista állam kegyként adja, statuálja a jogokat az önkormányzatok részére. Véleményem szerint ez csak akkor lenne igaz, ha a helyi önkorm ányzatokról, illetve az alkotmány módosításáról szóló törvényt egy abszolút uralkodó hozná, aki maga az állam egyszemélyben, egy kétszáz évvel ezelőtti király. A jelen esetben azonban nyilvánvalóan nem erről van szó, hanem arról, hogy egy szabadon, a népfe lség elve alapján megválasztott Parlament, tehát magának a népnek a legfőbb döntést hozó szerve fogja megalkotni a törvényeket, és ezekben ugyancsak a népfelség alapján kívánja garantálni azt, hogy a helyi önkormányzás joga a helyi választpolgárok közösség ét illesse. A megye kérdésében az az álláspontom, mint ami a nyugateurópai demokráciákban megvalósult. NyugatEurópában, de talán az egész világon sincs egyetlen olyan demokratikus ország sem, ahol az országos szervek és a helyi önkormányzatok között ne l enne egy vagy több
