Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 9. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az ülés tárgysorozatának megállapítása - Az Alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok megkezdett általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ LAJOS (FKgP)
434 Ugyanígy látnám például Veszprém megyében: más lenne esetleg a helyzet Veszprém és más lenne Pápa és Tapolca esetében. Ugyanígy látom Tolna megye esetében, amit felsoroltam: más a nézőpont Szekszárdról és más Dombóvárról nézve. Ugyanígy Nógrád megyében: más a nézőpont Salgótarjánból, illetve Balassagyarmatról nézve. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy például Gyöngyös és Hatvan városa és számtalan város környéke akár önkormányzati formában is feltétlenül fenn kívánja tartani Heves me gyét, mint további politikaiközigazgatási jogintézményt. És sorolhatnám gyakorlatilag végig az ország térképét. Ebből is látszik, hogy célszerű lenne konkrétan meggondolnia a tisztelt Háznak azt, hogy a megyerendszer szabad társulásos formában való laza f enntartása mellett esetleg komoly törvényi lehetőséget kell teremteni a városkörnyéki szabad társulások létrehozására is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Megköszönöm Bilecz Endre képviselőtársam felszólalását. Soron követk ező felszólaló Szabó Lajos képviselőtársam a Független Kisgazdapárt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Szabó Lajos (FKgP) SZABÓ LAJOS (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati törvény általános vitája kapcsán szeretnék néh ány gondolatot Önök elé tárni, s ezzel hozzájárulni a törvény megalkotásához. Nem kívánok belebonyolódni a jogászok bonyolult szakmai vitájába. Nem azért, mintha arról nem volna véleményem, de talán számomra helyesebb, s talán jobban segíti a szakemberek m unkáját, ha a vidék gondjait, az otthoni tapasztalatokat mondom el néhány szóban. Adjon nekem erre jogot az a néhány búzafonat, amit vidékiek, falusiak megbízásából tettem ma reggel a frakciók vezetőinek asztalára (taps) elvállalva, hogy akik küldték, azok nak az üzenetét tolmácsolom. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Alig tíz napja múlt el PéterPál, amikor megszakad a búza töve, az érett kalászok szolid alázattal hajtják le fejüket, s várják sorsuk beteljesedését – folyik az aratás. Kis- és nagygaz dák méltósággal és felelősséggel végzik sok ezer éves hivatásukat, a jövő évi kenyér, az élet betakarítását. Aratás előtt a gazdák és gazdaságok határszemlét, PéterPálkor ünnepet tartanak. Az aratásra jól fel kell készülni, és iparkodni elvégezni, nehogy letörjön az érett kalász, kiperegjen a szem, jég verje el a termést, vagy gyom nője fel a búzát. (Felkiáltások: Az önkormányzatról!) Igen, arról is fogok, igen. Ezek a gondolatok szorosan kapcsolódnak az önkormányzathoz. (Zaj.} Ilyen határszemlére és két f alu szövetkezetének összevont vezetőségi gyűlésére hívtak meg két hete Mindszent és Szegvár községbe, és egy héttel ezelőtt egy csodálatos, egész napos aratási ünnepre a Békés megyei Csorvás községbe. Nagyszerű élmény volt részt venni a két, hosszú évek ót a kiváló termelőszövetkezet vezetőségi gyűlésén. Nem azt vitatták, hogy az erőszakkal elvett föld visszajáre vagy sem, hogy a tulajdonrendezésnél honnan induljunk ki – számukra ez egészen természetes; a történelmet saját bőrükön érezték – , hanem azt keres tük, hogyan tudnánk megoldani a vidék, a kis- és nagygazdák, a falusi önkormányzatok életbevágó problémáit, hogyan tudnánk feloldani az ellentmondásokat, hogyan tudunk a vidék, a parasztság számára megértést, megbékélést, biztos jövőt teremteni. Pedig ezek a tszvezetők is tagjai az Agrárszövetségnek, de ők ott a faluban, a földeken hirdetik az igét. Nekik minden nap szembe kell nézni az egész faluval. Örömöm és jövőbe vetett hitem Csorvás községben erősödött meg, ahol a kisgazdapárt, a termelőszövetkezet, a fiatal szakember, tszelnök és a magángazdálkodók, a falu értelmisége, tanácselnöke és vállalkozói egymást segítve a faluért és a magyar jövőért baráti körbe tömörültek. Ők szervezték a csodálatos aratási ünnepet, modern változatát annak az ősi, szent áh ítatnak, amikor apáink és nagyapáink az aratás megkezdése előtt a búzatábla szélén imára kulcsolták kezüket, hálát adva a termésért, és Istentől kértek erőt az aratás embert próbáló munkájához. Ősi pogány misztérium: ők küldik a Magyar Köztársaság
