Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 4. szerda, a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A népszavazás elrendeléséről szóló orzsággyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ROSZÍK GÁBOR (MDF)
388 majd elkövetkezik a korteskedés a magunk álláspontja mellett, az is elegendő lesz, hogy nyerhessünk, nem szükséges, egy ilyen zárójeles mon datot oda betűzni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Roszik Gábor képviselő, MDF. Átadom a szót. Felszólaló: Roszík Gábor (MDF) ROSZÍK GÁBOR (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor Király Zoltán, a szociali sták, a kommunisták a július 29i, nyár közepi időpontot kifogásolják, akkor eszembe jut néhány dolog, amit el szeretnék mondani. Tavaly július 22én volt egy időszakos választás, rekkenő hőségben. Nem is egy, hanem négy. Akkor nekünk az volt a meggyőződés ünk, hogy szánt szándékkal nyár közepére írták ki ezt a választást, azért, hogy ne sikerüljön. Ez a meggyőződésünk helyes volt, és némiképpen be is igazolódott később. Hozzá kell tennem, hogy az időszakos választások kiírását április közepétől követeltük. Cservenka Ferencné április elején lépett vissza, mondott le mandátumáról, attól kezdve mi levéllel ostromoltuk az Országgyűlést, a Minisztertanácsot és minden megfelelő fórumot, hogy minél hamarabb, májusra vagy legkésőbb június közepéigvégéig írják ki a választásokat. Addig húztákhalasztották az időt, amíg július 22ére, nyár közepére kiírták. Az eredmény ismeretes. Most július 29ére szeretnénk kiírni a választásokat. Igaz, hogy nyár közepe, talán rekkenő hőség, az emberek szabadságon vannak – de egészen más a motivációja annak, hogy ekkorra szeretnénk kiírni. Ugyanis, ha jól emlékszem, az aláírásokat csak június elején kezdik gyűjteni, és bennünket az motivál, hogy minél előbb írjuk ki a népszavazást. Tekintettel arra, hogy a helyi választások október 30ára ki vannak írva, nincsen más lehetőség, mint, hogy ha nyár közepére is esik, ki kell írni a választásokat. Nem az a szándékunk, hogy sikertelen népszavazás feltételeit teremtsük meg eleve – nincsen más lehetőség. Amikor pedig egy alkalommal talán két évre el szeretnék tenni az összegyűjtött aláírásokat, és néhány hónapra el szeretnék tenni az aláírásokat, akkor a leghatározottabban tiltakoznom kell, fel kell szólítanom Király Zoltánt és Fodor Istvánt, hogy most már ne játszanak több százezer ember aláírásával, ennek a Háznak a munkájával, ennek az országnak a jövőjével! Ne próbálják megakadályozni azt, amit meg kell tennünk! Nekünk az a kötelességünk, hogy összegyűltek az aláírások, akkor minél előbb lehetővé kell tenni a népszavazás kiírását. Felszólítom Király Zoltánt és Fodor Istvánt, hogy az újabb módosító indítványukat – mellyel lehetetlenné teszik vagy nagyon megnehezítik a Parlament munkáját, az ország rendszerváltásának befejezését – tüstént vonják vissza! (Nagy taps. Derültség.) Még eg y dolgot szeretnék elmondani. Király Zoltán többször is említette, hogy a nép, amikor megválasztotta a Magyar Demokrata Fórumot, szavazott a FIDESZre, szavazott az SZDSZre, akkor nem gondolta, hogy azon nyomban alkotmánymódosítással fogjuk kezdeni. A nép , amikor ránk szavazott, bennünket megbízott azzal, hogy törvényt alkossunk, akkor azzal is megbízott, hogy új Alkotmányt készítsünk – nemhogy az Alkotmány egyik pontját, egyik paragrafusát változtassuk! Tudjuk, hogy ez nem kis változás, változtatás, de am ikor a megbízatásunkat megkaptuk, amikor ezzel mindenki előtt vállaljuk a felelősséget, hajlandók vagyunk elszámolni, akkor bennünket úgy bíztak meg, az Alkotmányon úgy módosítsunk, ahogyan jónak látjuk, természetesen nem pártérdekekből kiindulva, nem egyé ni érdekekből, hanem a közvéleményre, a nép akaratára támaszkodva. Szent meggyőződésem, hogy erre a népszavazásra egyébként sem lett volna semmi szükség, ez egy nagy, a néppel való játék. Meggyőződésem, hogy ezt a népszavazást a helyi választások előtt
