Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - Kérdések: - ELNÖK (Szabad György): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ):
332 interpelláció, mert egy adminisztratív tévedés folytán csütörtök helyett csak ma adták le, nem tudom, miért, kérdéssé lett átminősítve. Abban maradtunk a környezetvédelmi bizottságban, csinálunk egy munkát, igénybe véve szakértőket, és segítjük a Kormányt abban – pártállástól függetlenül – , hogy minél pontosabb anyagot kapjon kézhez a kérdés megoldása érdekében. Felolvasom, – mert kiosztva nem lett – , hogy mit írtam le. Országunk közlekedési járműparkja döntő részben elavult konstrukciójú, ráadásul kényszerűen túlhasznált gépkocsikból áll, átlagéletkoruk kilenc és fél év. A környezetet kevésbé károsító gépjárműállomány csekély, a rendelkezésre álló üzemanyag környezetszennyező, a környezetvédelmi követelmények nem elég szigorúak, és azok betartása felületes. A karbantartottság alacsony színvonalú. A jobb minőségű autók forgalomba kerülését azok költségessége megnehezíti. A gépjárművek és az üzemanyag tényleges értéke és eladási ára között jelentős különbség van - annak a haszonnak a töredékével sem preferálják a károsító hatások csökkentésének a lehetőségeit. Mindezek következményeként a közleke dés környezetet károsító hatásai jelentősek Magyarországon, annak ellenére, hogy a gépkocsisűrűség feleharmada a nyugati országokénak. Számos szakértő számtalan javaslatot juttatott el az illetékes kormányhivatalokhoz az elmúlt évtizedekben – igen csekély eredménnyel. Sok tüntetés és publikáció követelt intézkedéseket – hiába. A nemtörődömség, az anyagi érdekeltség, az összefonódások, a hivatalok packázásai bizonyultak erősebbeknek. A káros környezeti hatások mérséklése, továbbá az ésszerű és gazdaságos en ergiatakarékosság gyors és konkrét intézkedéseket sürget. Ezek az intézkedések megtehetők. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen dolog, amit csinálni kellene. A többször beígért, szigorított, autóbuszokra és teherautókra is kiterjedő ellenőrzés bevezetése a gépjárművek állandó, optimális beállításának érdekében, hiszen 3040 százalékkal nagyobb a károsanyag – kibocsátás, mint amit a motorok műszaki állapota indokolna. Meg kell gátolni, hogy a gépjárművezetők anyagi érdekből vagy tájékozatlanságból nem megfel elő üzemanyagot használjanak; például a kétütemű autók számára ne lehessen az 1: 50nél nagyobb arányú sűrűségű keveréket kapni, a mosóbenzint használó autósokat pedig vonják ki a forgalomból. Csökkenteni kellene a kétütemű autók forgalmát valamelyest, kül önösen védett körzetekben vagy a kétütemű taxik használatát. Preferálni kellene anyagilag azokat, akik az autójukban hajlandók a kétütemű motorokat négyüteműre cserélni. Be kellene indítani a környezetvédelmi adalékkal kevert gázolaj gyártását és forgalmaz ását, hiszen ennek a feltétele megvan Magyarországon. Preferálandó és elrendelendő a leginkább környezetszennyező gépjárművek számára a felelős intézmények által megvizsgált szűrőberendezések felszerelése. Nem egy konkrét szűrőberendezésre gondolok, hanem arra, amit legjobbnak tartanak az illetékesek. Persze, vigyázni kell arra, hogy ezeket a környezetszennyező szűrőberendezéseket aztán valahol begyűjtsék és deponálják, ne legyen újabb feltétele a környezetszennyezésnek. A szén – monoxid és az ólomszennyeződé s csökkentése érdekében az illetékes miniszterek dolgozzanak ki az autók importjának, értékesítésének során érvényesíthető, progresszív adó, vám, illetve ÁFArendszert, hiszen az a célszerű, hogy növekvő terheket viseljen a régi, nagy fogyasztású és körn yezetszennyező autók behozója, illetve vásárlója. Aki pedig kevesebb üzemanyagfogyasztással és környezetszennyező képességgel működő autókat hoz be, kedvezményeket kapjon. Az ólommentes benzin gyártása és forgalmazása növekedjék, illetve importja liberali zálódjon. Ára olcsóbb legyen, mint a környezetszennyező benziné, és a forgalmazó vállalatoknak érdekükben álljon az ólommentes kutak hálózatának bővítése, ami ma csak tíz százalék.
