Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA TAMÁS (MDF)
33 Természetesen ennek a szónak, ennek a fogalomnak többféle értelmezése lehet. Ugyanakkor én az értelmezésben az eredet i tartalmat szeretném kiemelni, az államnak azt a kötelezettségét, amely társadalmilag azt hiszem széleskörűen elfogadott alapértékké válhat, hogy az állam arra törekszik, hogy az indulásnál a társadalom polgárainak biztosítsa az egyenlőség esélyét, még ha ez nem is garantálhatja az állam valamennyi polgára számára a sikeres életpályát. Az állam azonban arra törekszik, hogy egy társadalmi igazságosságot képviseljen és valósítson meg. Ilyen értelemben én nem tudom elképzelni, hogy a Parlamentben ülő politika i pártok képviselőinek, illetőleg az egyes pártok programjaival ez ellentétes tartalmú fogalom lenne, és ne lenne méltó, hogy a magyar Alkotmányban helyet kapjon és szerepeljen. Ezért javaslom, hogy támogassák ezt a javaslatot, és fontolják meg mindazon má s javaslatainkat is, amelyek például a gazdasági alkotmányosság körébe tartoznak, amelyeket szintén tartalmaznak más alkotmányok, s nem akarom felsorolni, hogy mely államokban. Például a tervezés előnyeivel, a tervezés funkciójával kapcsolatban - és nyilvá nvalóan esetükben szó sem lehet tervgazdasági attitűdről vagy ennek visszacsempészéséről - mégis fontosnak tartják, hogy szerepeljen az alkotmányukban. Valóban korszerű elemekről van szó, amely a jelenlegi európai alkotmányfejlődés értéke és sajátja, és ne m látom indokoltnak, hogy a magyar Parlament mindezeket ne vegye figyelembe. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Katona Tamás képviselő, MDF. Felszólaló: Katona Tamás (MDF) KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! S zeretném az alkotmánymódosítást, ezt az alkotmánycsomagot a védelmembe venni, ezt a - ahogy Szili Sándor mondta - paktumpártok által a Házra kényszerített alkotmánymódosítást. Sajnos erre szükség van, azért, mert a kiindulópont, az 1949es Alkotmány aligh a mondható túlzottan bevált alkotmánynak. Módosították is rengeteget az elmúlt esztendőkben, és még mindig módosítani kell ahhoz, hogy használni lehessen. Mert az elmúlt esztendőkben mintha történt volna egy és más ebben az országban. Azt is tudjuk, hogy e gy új Alkotmánynak a kidolgozása feltétlenül szükséges, sőt sürgős feladataink közé tartozik. Addig is azonban legalább ezekben a paragrafusokban, ezekben a kérdésekben valamiféle megegyezésre kell jutnunk, hogy ez az ország jól, kényelmesen működtethető l egyen. Nem a Kormány szempontjából kényelmesen, hanem a lakosság szempontjából kényelmesen. Éppen ezért szeretnénk egy majdani Alkotmányban, de talán már most is elérni azt, hogy az Alkotmány ne egyfajta hangzatos szándéknyilatkozat legyen. Mindig csúfoltu k azokat az országokat, amelyek háromnégy jelzőt is beleraktak a nevükbe, és valóban, többnyire olyanokat, amelyek hiányoztak belőlük. Hadd ne próbáljunk itt most példákat felsorakoztatni. Ebből a szempontból - úgy érzem - természetes, hogy senki nem óhaj tja meggátolni a tulajdonosi részvényeket, nem óhajtja meggátolni, sőt követeli a szociális gondolkodás érvényesülését. Nem feltétlenül biztos, hogy az Alkotmány paragrafusaiban, mint megannyi kis pecsétet, ezt is ráüssük ahhoz, hogy ez az Alkotmány tényle gesen működőképes legyen. Engedtessék meg, hogy egy részletkérdéshez talán nem a legfontosabbhoz, de mégis meglehetősen fontoshoz - én is hozzászóljak. Bár félek attól, hogy kicsit sokat beszélünk a címer és a nemzeti szimbólumok kérdéséről. Én, mint 48as kutató, nem a Kossuthcímer mellett foglalok állást, hanem a mellett a címer mellett, amelyet az 1848as törvények… Hogy is volt a címe?
