Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 6. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 6. napjának korrigált kiadása - Bejelentések: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szabad György): - POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
319 Az elmúlt napokban három kerület több száz kisiparosával, kiskereskedőjével beszéltem, akik türelmetlenek, csalódottak, bizalmatlanok. Elmaradnak a várt adócsökkentések, beleértve a világviszonylatban is legmagasabb társadalombiztosí tási járulékot. A beruházási célú tartalékolás inkább diszpreferált: nem teszik érdekeltté a beruházásokban, inkább elrettentik. A vámpolitika a technológia ellen dolgozik: nem engedi a korszerű gépek, technológiák kedvezményes behozatalát. Az adminisztrác ió burjánzik. Mindezek után kérdezem a miniszter úrtól: mit kíván tenni – nyilván az érintett minisztertársaival összehangoltan – a fenti problémák mielőbbi kiküszöbölése, a bel- és külföldi vállalkozások valódi érdemi ösztönzése érdekében. Köszönöm szé pen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Lotz képviselő úr előadását. Felkérem Bod Péter Ákos miniszter urat helyettesítő államtitkár urat, adja meg a választ. Dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár válasza POHANKOVIC S ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr!A nemzeti megújhodás programja visszatérően tükrözi a kormánykoalíció azon meggyőződését, hogy a gazdaságot, a mai súlyos és elnehezült állapotából elsősorban a hazai és k ülföldi vállalkozások mozdíthatják ki. A vállalkozás, az innováció, a kezdeményezés azonban mind olyan jelentés, amely nem fejlődik ki egyik napról a másikra, mint ahogyan szerencsére a legnehezebb, legsötétebb időkben sem veszett ki nemzetünkből. Mindenes etre jogos a kérdés, hogy a Kormány tette valamit, vagy mit kíván tenni a vállalkozások előmozdítására. Először a vállalkozási klímáról: nem osztom a képviselő úr azon sommás megfogalmazását, mely szerint a megvett vagyontárgyak visszakövetelhetősége miat t elbizonytalanodtak volna a külső és belföldi vállalkozók. Átmeneti visszaállamosítást is említ, melynek nincs meg a veszélye. Ezen az égtájon jó időre elment a döntéshozók kedve az államosítástól. Feltételezzük, hogy a tényleges, valós magántulajdonosokh oz eljuttatandó állami vagyonok privatizálására célzott az átmeneti visszaállamosítás kifejezéssel. Néhány vállalati vezető által vagyonátjátszási céllal bizonyos ál- magáncégekbe vitt állami vagyonok tényleges privatizálása semmiképpen sem nevezhető átmen eti visszaállamosításnak. Egyáltalán nem tartjuk bajnak, ha az ilyen praktikákat folytatók elbizonytalanodnak, eddig eléggé magabiztosak voltak. Valóban gondnak tartom, hogy a tulajdonviszonyok mind ez idáig tisztázatlanok voltak, ami főként a komoly befek tetőket zavarta. Zavarta a nagy külföldi cégek képviselőit, hogy jelentős állami tulajdonról tárgyalva nem érezték azt, hogy az állami intézményrendszer szilárd, hogy felelős kormányzati tényezők adnak tájékoztatást a gazdaságpolitika irányairól, esetleg p olitikai és jogi garanciákat a nagy horderejű ügyletekhez. Ezért a Kormány külföldi mintára gyakorlatilag már megalkotta a külföldi befektetések irodáját, amely a legnagyobb befektetők számára nyújt tájékoztatást, eligazodási segítséget. A bel- és külföldi vállalkozói potenciális kör másik pólusát a kisvállalkozók képezik. A hazai és külföldi kis- és közepes vállalkozók közötti közvetítés, a tőkeszerzés és piacra jutás egyengetése pedig a kisvállalkozási hivatal létrehozását indokolja. Ezzel áttértünk az in terpelláció második pontjára: a magánvállalkozás ösztönzésére hivatott intézményi háttér hézagos. Valóban az, és a jelzett intézményfejlesztés e hiány korrigálását célozza. Csakúgy, mint egyéb más kormányzati lépések, amelyek az úgynevezett gyorsprogram ré szeit képezik.
