Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. július 2. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - FÜZESSY TIBOR (KDNP):
288 szükségleteit kielégíteni, személyiségét kiteljesíteni csak a társadalomban, a társadalom különböző közösségeiben tudja. És Aquinói Szent Tamásnak ez a gondolata sem volt már akkor sem teljesen új, hiszen Arisztotelész vagy jó másfél évezreddel megelőzte őt a zoon politikonnak a fogalmával, és Aquinói Szent Tamásnak az érdeme csak annyi, hogy rendszerezte ezt a gondolatmenet et, és kidolgozta a kereszténység társadalomfilozófiáját és szociológiáját. A társadalom közösségei, alakzatai rendkívül sokfélék. A legegyszerűbbtől, a családtől – amely igen nagy fontosságú és nagy jelentőségű alakzat – a legkomplikáltabbig: a hierarchia csúcsán álló államig. E között a két alakzat között rendkívül sokféle és színes társadalmi alakulat, társadalmi közösség működik. Közös jellemzőjük az, hogy mind valamilyen cél érdekében tömörítik az azonos céllal működő embereket. Ha ezek a célok legális ak, ha ezek a célok összeférhetőek a közjónak a fogalmával, akkor ezeket a célokat a társadalomnak el kell ismernie – és így jutunk el az önkormányzat eszméjéhez – , akkor ezeknek a céloknak az elérése érdekében a társadalmi közösségek számára meg kell adni a célok eléréséhez szükséges eszközöket és feltételeket. És lényegében ez az, amit önkormányzati elvnek nevezünk és önkormányzati elvnek tartunk. Elnézést kérek, egy légy nem hagy békén (derültség) , és nem azért kapálódzok magam előtt, mintha így próbáln ám összeszedegetni a múltból származó gondolataimat. A társadalmi közösségek egymáshoz való viszonyára vonatkozóan az ezt szabályozó elv sem éppen újszerű. Ez az elv a subsidiaritas elve, a kisegítésnek az elve. Ez azt jelenti, hogy az ember megvalósítja c éljait egyedül, ha erre egyedül képes. Ha nem képes, akkor ki kell segítenie őt a társadalom valamelyik szervezetének, valamelyik közösségének. Ugyanez az elv érvényes a társadalmi közösségek egymás közötti viszonyában; ha egy közösség saját erejéből, sajá t eszközeivel meg tudja oldani a feladatait, és kielégítően szolgálja a céljait, akkor ez a szerv teljes egészében saját magát kormányozza. Ha azonban erre nem képes, akkor valamelyik más szervnek kell belenyúlnia, más szervnek kell őt kisegítenie. Az elve t most a közigazgatás mostani felfogására és mostani gondolataira vetítve úgy néz ki tehát a helyzet, hogy a legalsóbb szintű közösségek, konkrétan és néven nevezve a községek és a városok intézzék a dolgukat a saját erejükből, saját eszközeikkel, saját sz ervezetükkel addig, ameddig erre képesek. Addig a más szerveknek, a felettük álló közösségeknek nem kell, sőt nem is szabad belenyúlniuk az alacsonyabb szintű szervek életébe és működésébe. Akkor, amikor azonban erre szükség van, akkor a magasabb szintű sz erveknek és a hierarchia legmagasabb fokán álló államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is belenyúlni az alacsonyabb szintű szervek életébe. (Mozgás.) Egy történelmi összefüggésre szerettem volna felhívni a figyelmet, Kövér László képviselőtársam azonban ebben megelőzött. Szerettem volna rámutatni arra, hogy milyen viszonyban áll az önkormányzat a zsarnoksággal, a zsarnoki hatalmakkal, az abszolutista, a totalitárius hatalmakkal. Kifejtette, teljesen egyetértek vele, a kettő összeférhetetlen. Ahol az állam i hatalom túlnövi önmagát, ahol túl nagy erőre kap, ott nem tudja elszívlelni, nem tudja elviselni az önkormányzatokat, és minden eszközzel küzd és harcol ellenük. Erre az utolsó 40 év, sőt 70 év valóban számos példát szolgáltat. Egy pillantást szeretnék m ég vetni a magyar történelem önkormányzati küzdelmeire. Nem is elsősorban a városokról szeretnék beszélni; a városokról, amelyekben az önkormányzati elv, sőt annak gyakorlati megvalósulása nagyon régi. Csak célozni szeretnék a történelemből vagy talán jogt örténetből ismert fehérvári jogra. Ezt a jogot, amelyet Székesfehérvár kapott meg, a monda szerint Szent István királyunk adományozta. A történelmi kutatások azonban azt valószínűsítik, hogy ez a XII. század második felében keletkezett, és III. István adom ányozta. Mindegy, elég régi jog azonban ahhoz, hogy bizonyítsa, az önkormányzati elv és az önkormányzati jog nem több évszázaddal később keletkezett. Azt hiszem, hogy még ma is nagyon sok község és város örülhetne annak, ha gazdasági és politikai téren oly an széles körű jogokkal rendelkezhetne, mint amit ez a bizonyos fehérvári jog tartalmazott.
