Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 18. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
27 Ház elé tárjam bizottságunknak az álláspontját a nemzeti kisebbségek, illetve a kisebbségi biztos ügyében. Mint tudjuk, az előttünk fekvő alkotmánymódosítás foglalkozik ezzel a kérdéssel is, és talán nem árt, ha néhány szóban elidőzünk ennél. Azt hiszem, hogy különösebben nem kell a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy milyen fontos kérdésről van szó, hiszen valóban évtizedes, sőt talán még inkább visszanyúló mulasztásokat kell most valahogy jóvátennünk. Ezen az úton indulhatunk el, hisz en nagy szükség van a mostani módosításokra és a helyzet megváltoztatására, például az emberi jogok érvényesülése, másfelől a demokrácia kiteljesedése miatt is, és azért is, hiszen tudjuk azt, amit itt teszünk, a környező országokra is kihatással lesz. Ezé rt bizottságunk igyekezett úgy kialakítani az álláspontját ebben a kérdésben, hogy meghallgatta a különböző nemzetiségi kisebbségi szervezeteknek a képviselőit, összesen 12 szervezet képviselőjét hívtuk be meghallgatásra, és további kilenctől írásbeli véle ményt kénünk erről a kérdésről. Közben igyekeztünk itt a Parlamentben is felmérő munkát végezni az ügyben, hogy mennyi nemzetiségi származású képviselő ül a padsorainkban. Ugyan végleges adat még nincs a birtokunkban, de annyit már tudunk például, hogy a s zabad demokratáktól kilencen, a Demokrata Fórumtól négyen, az MSZPtől pedig egy képviselőtársunk vallotta magát nemzetiségi képviselőnek, tehát 14 biztosan itt ül a Parlamentben, de vannak olyan hírek, hogy még többen is vannak. Remélem, hogy a hiányzó ne vek majd még beérkeznek hozzánk. Tehát ezzel is azt próbáltam érzékeltetni, hogy bizottságunk, mielőtt kialakította álláspontját, igyekezett elég alaposan és elég körültekintően tájékozódni ebben a kérdésben, hogy állást tudjunk foglalni. Mindenekelőtt ann yit szeretnék a bizottság álláspontja bevezetésében leszögezni: mi úgy ítéljük meg, hogy ez az egész kérdés nagyon komplex probléma, amelynek csak egy szeletét fogjuk itt feltehetően megoldani az alkotmánymódosítással. Ez az egy szelete a sokat emlegetett nemzetiségi vagy kisebbségi biztosnak a bevezetése, de ehhez, hogy egyáltalán a kisebbségeknek és a nemzetiségeknek és az etnikumoknak, a hazai etnikumoknak a helyzetét valóban jobbá tudjuk tenni, és valóban olyan helyzetet teremtsünk, amire már évtizedek óta szükség volt, jó néhány más terület is hozzátartozik. Ide jön majd még a későbbiek során a nemzetiségi törvénynek a megalkotása, amely ugyancsak a Parlamentre vár, ide fog feltehetően tartozni a választójogi törvénynek az átalakítása - mindenki tudja a zt, hogy hibaként mi róható fel a mostani választójogi törvényre, és az elkövetkezendők kialakításánál, megszavazásánál már nem követhetjük el ugyanezt a hibát , és ami nagyon aktuális probléma, ez pedig az önkormányzati törvény ilyen típusú átnézése és b eépítése, abba is a kisebbségi önkormányzatuk létrejöttének a lehetősége, úgyhogy ez ugyancsak egy nagyon fontos pont. Ezért elöljáróban mindenekelőtt ezt szeretném kiemelni: komplex problémaként igyekeztünk kezelni ezt az egész kérdéskört. A mostani módos ítást, amivel szemben állunk, az alkotmánymódosítást, mindenképpen helyesnek tartottuk az irányát, hiszen olyan lépést teszünk meg ezzel, ami többletjogosítványt biztosít a kisebbségek számára azzal, hogy megteremtődik a nemzetiségek, illetve a kisebbségek parlamenti biztosának az intézménye. Itt többféle indítvány volt előttünk, és ezekkel kapcsolatban foglalt állást a bizottság. Először is volt a 69es számú indítvány, a közismert nevén az MDF és SZDSZ- megállapodás. E megállapodásnak a lényegi tartalma, amivel a mi bizottságunk vitatkozott és nem értett egyet, az az volt, hogy egyetlen egy parlamenti biztos kerül bevezetésre. Ezt azért tartottuk aggályosnak, mert ugyan egy oldalról ezt bizonyos jogi szemlélettel lehet indokolni, hiszen valóban fennáll az a veszély, ha több parlamenti biztost vezetünk be, akkor ezzel inflálódik az intézmény, de más oldalról pedig pont a meghallgatások révén nagyon erősen kitűnt az az igény a nemzetiségi szervezetek részéről, hogy nagy szükségét éreznék annak, hogy minden ne mzetiség saját maga küldhessen egy biztost vagy egy biztosszerű személyt egy testületbe. Ezt leginkább azzal illusztrálták a
