Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. június 26. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 4. napja - A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György):
190 tapasztalható volt, hiszen amikor az Interparlamentáris Unió bonni ülésén a delegációvezetők megbeszélésén voltam, szinte minden delegációveze tő ezt a kérdést feszegette, bolygatta. Néhány héttel ezelőtt az olasz védelmi bizottság hazánkban járt, és a bizottságnak is ez volt az egyik legfontosabb érdeklődési köre. És tegnap, amikor az amerikai katonai küldöttség járt nálunk, a küldöttséget elsős orban ugyancsak ez a kérdés foglalkoztatta. Az elhangzott, Vásárhelyi Miklós által beterjesztett indítvány tehát időszerű, aktuális; és helyes, ha az Országgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az előterjesztés jellegéből adódóan nem kifejezetten a külügyi bizottság feladata volt, hanem a honvédelmi bizottságé is, és ez megtestesedett a határozati javaslat 2es és 3as pontjában foglaltakban. Mielőtt kifejezetten a honvédelmi bizottság érdekszférájába tartozó oldalról közelíteném meg néhány gondolatban a ké rdés taglalását, legyen szabad megemlítenem, hogy Magyarország a második világháború végén – geopolitikai helyzetéből adódóan – érdekszféra, ideológiaszférahatárként szerepelt, és ez maga után vonta a Varsói Szerződésbe kerülését, valamint azt a tényt, h ogy a Varsói Szerződés katonai vonatkozásában elvesztette önállóságát, nem beszélhettünk önálló katonai doktrinájáról, hanem a Varsói Szerződés – pontosabban véve a Szovjetunió – katonai doktrinájának a részévé vált. Ez szükségképpen maga után vonja azt az igényt, hogy önálló magyar katonai doktrinát kell kialakítani. Katonai szempontból ez idő szerint ez az elsődleges feladat. Könnyű azt mondani, hogy ennek a politikai és katonai komplexumot képviselő Varsói Szerződésnek a keretében azonnali hatállyal, tür elmetlenül szüntessük meg tagságunkat, de ennek a megvalósítása – hangsúlyozom: katonai vonatkozásban – nem olyan egyszerű. Miért nem az? 1769 vasúti szerelvénnyi mozgatandó áru, katonaság van, amelyet a szovjeteknek vissza kell a Szovjetunióba szállítanio k. A jelenlegi elképzelés szerint 1990, tehát ez év végéig 70%ban, jövő februárig 20%ban és jövő június 30ig 10%ban tesznek ennek a kötelességüknek eleget. Ezen a mennyiségen belül 260 vasúti szerelvénnyi olyan anyag van, amelynek a sorsa ez idő szerin t még nincs eldöntve, hiszen annak egy részére esetleg a magyar államnak szüksége van. Itt jelentkezik egy alapvető gond, amelyet meg kell oldanunk. Nemcsak politikai, hanem gazdasági elszámolási feladatok is vannak, és célszerűnek látjuk, ha az elszámolás i feladatokat a többitől elválasztjuk, mert az elszámolási feladatok lebonyolítása jóval több időt igényel, mint az effektív, tevőleges kiszállítás, illetve a csapatok kivonási ideje. Mire gondolunk? 50 milliárd forint, azaz 2,7 milliárd rubel az az igény, amelyet a szovjet fél felénk benyújtott. Az idő rövidsége miatt nem kívánom részletezni, hogy ez miből tevődik össze, és mi az oka annak, hogy a magyar fél csak 10 milliárd forint értékben tudja elfogadni ezt az igényt. Az elszámolás keretében azt is mérl egelni kell, hogy mi történt a múltban, azoknak az objektumoknak a használata, amelyek nem lettek figyelembe véve, mit ér, mennyi amortizáció jelentkezett, mennyi szovjet beruházás jelentkezett összességében. Ez végső soron 10 milliárdos nagyságrendben áll na meg. A legnagyobb feladat ez, amire figyelni kell, és arra is, hogy a leszerelés keretén belül a felszabaduló hadi kapacitást civil használatra kell átalakítani, és ez milyen módon bonyolódik le, és hogy a védelem, amely mindennél fontosabb a magyar nem zet szempontjából, hogy valósul meg az önálló magyar katonai doktrínában. Összességében a honvédelmi bizottság elfogadja a határozati javaslatot, és kéri, hogy az országgyűlés is fogadja azt el. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megköszönöm Balogh Györgynek, az országgyűlés honvédelmi bizottsága elnökének elhangzott felszólalását. Tisztelt Országgyűlés!
