Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1161 dolga a törvényben. A vállalkozó szempontjából az egyik fontos dolognak azt tartom, amit Rott Nándor fejtegetett hosszan előttem: igazából nem tudja a vállalkozó, hogy mit fog meglenni most, amikor a pénzt kifizeti. Ke reskedési, bérleti jogot vesze meg, vagy az üzlet berendezését? Tisztázni kell nyilvánvalóan, hogy a vállalkozó biztonságérzetét pontos megfogalmazással erősíteni kell. Mi a garancia arra, hogy egykét hónap múlva az adott ingatlan tulajdonosának nem kell fölmondania a bérleti jogviszonyt? Nyilvánvaló, hogy a törvényben erre is kell valamilyen garanciát biztosítani a vállalkozók számára. Azt is fontosnak tartom, s az egész privatizáció szempontjából döntő kérdés lehet, hogy hogyan "bánunk el" a pillanatnyi lag majdnem magánvállalkozóként működő szerződéses üzletvezetőkkel. Hiszen, ha azt látják a többi vállalkozók, hogy velük ez a törvény tisztességesen bánik, akkor az ő vállalkozásba vetett bizalmuk is növekedni fog. Ezért - úgy gondolom - nagyon fontos les z, hogy a Vagyonügynökség, aki átvállalja a vállalatoktól a szerződések egyik oldalát, pontosan teljesítse továbbra is a szerződéses kötelezettségeit. Fontos, hogy egyenlő feltételek esetén többéves munkájuk elismeréseképpen ok is kapjanak bizonyos előnyök et a versenytárgyalásnál, hangsúlyozom: egyenlő anyagi feltételek esetén. Azt is fontosnak tartom, hogy a legtisztességesebben kapják vissza az általuk befektetett összeget, ha esetleg nem ők nyerik el a versenytárgyalást. Harmadikként, de nem utolsósorban : a munkavállalókkal is foglalkozni kell ebben a törvényben. Az ő számukra is kell garanciákat biztosítani. Nagyon örültem, amikor Szabó Iván a szociális piacgazdaságra hivatkozott mint a kormányprogram egyik tételére, mert ebbe természetesen az is beletar tozik, hogy ezekkel a munkavállalókkal törődni kell. Minimum két formában törődni kell: egyik az, hogy próbáljunk lehetőséget teremteni a törvény adta kereteken belül számukra, hogy ők is vállalkozók lehessenek, hogy ők is kaphassanak esetleg elsőbbségi jo got azonos gazdasági feltételek esetén, akár gazdasági társaságba szerveződve az üzlet további üzemeltetésére. És mivel ezek általában nem a milliomosok közé tartoznak, akikről az előbb a képviselőtársam beszélt, hanem a szegényebb emberek közé, mert nem a z volt a jellemző a kereskedelmi dolgozókra, hogy túlfizettük őket az elmúlt időszakban, ezért olyan kedvezményes hitelkonstrukciókkal kell őket segíteni, hogy valóban alkalmasak legyenek arra, hogy az általuk egyébként jól működő üzletet esetleg tulajdono sként is tovább működtethessék. Ebből rögtön két előnye származna nemcsak nekik, hanem az országnak is. Egyrészt, hogy a többségükben szakemberek a szakmájukban dolgoznának tovább, amihez értenek, másrészt kevesebb lenne a munkanélküli néhány ezer emberrel . A másik, amit ugyanilyen fontosnak tartok, hogy kell hogy legyen a Kormánynak elképzelése arra, hogy nagyjából egy időben és azonos képzettséggel fölszabaduló munkaerő átképzésére és elhelyezkedésének segítésére milyen eszközei vannak ma. Az egyik legked vezőbb számítás szerint is 15 000 emberről, más számítások szerint 80 000 emberről van szó. Ezek egy része mindenképpen munkanélkülivé fog válni ebben a privatizációs akcióban. Jobb, ha erről előre gondoskodunk, mert ez rengeteg feszültséget előzne meg, ha a Kormány ilyen programmal rendelkezne. Úgy igyekeztünk a szocialista frakció részéről, hogy ezekre a megoldandó kérdésekre összpontosítsunk a módosító javaslatunkban, s ennek megfelelően fogjuk ezeket ma beterjeszteni. Nem gondolom azt, amit Eörsi Mátyás mondott, hogy vissza kell adni a Kormánynak ezt a törvényjavaslatot, hogy dolgozza át. Úgy gondolom, hogy ha a bizottságokban valamennyi módosító javaslatot érdemben, szakmai szemmel nézünk meg, és a jókat elfogadjuk, akkor ez a törvény alkalmas lehet enn ek a nagyon fontos előprivatizációs folyamatnak a levezénylésére. Szabó Iván azt kérdezte, hogy megjöne a nép kedve ettől a törvényjavaslattól. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslattól nem fog megjönni a nép kedve, sem a választási kortesbeszédektől, sem a t apstól. De ha a törvénynél valóban a szakmai munkát tekintjük elsőrangúnak, s megpróbáljuk szakmailag vizsgálni és jól megalkotni azokat a kereteket, amelyek között a privatizáció megindul az országban, amikor annak a hatását lehet érezni ott kinn a boltok ban, amikor a verseny hatására jobb lesz az ellátás, akkor majd talán jön egy kis kedve a népnek is. Elnézést kérek, hogy egy reakcióval zárom a felszólalásomat, de nagyon remélem, hogy amit most Szabó Iván és mások is az aljas, korrupt újburzsoáziáról bes zéltek ebben a teremben, nagy tapsok közepette, akkor nem általában a mai magyar menedzserrétegre gondoltak. Remélem, mert ha így lenne, akkor nagyon nagy hibát
