Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1155 SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek a közgazdaságtan racionális érvre ndszerére, mellőzve minden szenvedélyt és felindultságot. Azt hiszem, van egy pont, ahol kormánypárti képviselő létemre egyet kell értenem azzal a fölvetéssel, amelyet Eörsi Mátyás az SZDSZ nevében nagyon részletesen megfogalmazott. A 18. pontjában fölvete tt gondolatsor szerint az üzletek privatizációjánál össze kell kapcsolni az elméleti jogoknak és a mobil vagyonnak a privatizációját az immobiliával, tehát azzal az ingatlanrésszel, ahol ez a tevékenység lezajlik. Mindenki tudja azt, hogy Magyarországon id áig a vállalkozókat, akik szerződéses vagy bérleti formában vettek ki egy üzletet vagy vendéglátóipari egységet, az úgynevezett vállalati központok fejték, mint afejőstehenet, nyomorgatták, sanyargatták őket. Ezt akarja tulajdonképpen ez a törvénytervezet megszüntetni. Ezekre a felesleges szervezetekre ma már nincs szükség, tehát ne vonjanak el pénzt azoktól a vállalkozóktól, akiknek a munkája során létrejön az az eredmény és vagyon, amelyből a nyereségük képződik. Ha ezt elhalasztjuk, akkor az a furcsa hel yzet fog előállni, hogy nem egy bizonyos vállalati központ fogja elvinni a nyereséget, hanem az IKVk, hiszen ezeknek a kezelésében van ma, Budapesten legalábbis, ezeknek az üzleteknek a zöme. A fejőstehént fogják látni ebben a vállalkozói rétegben, ok fog ják lecsapolni azt a nyereséget, ami másutt realizálódik, és gyakorlatilag tudjuk jól, hogy egy bérleti díj felső határa a bérlő bérfizető képessége. Ha el tudjuk képzelni, hogy ezen túlmenően az IKV, esetleg más állami vállalatok által birtokolt és tulajd onolt üzletekből a pénzt nem a vállalkozó fogja megkapni, hanem helyette az, akié az üzlet, akkor odáig fog eljutni a dolog, hogy tulajdonképpen egy újabb inflációt gerjesztő tényező lép elő. Hiszen a vállalkozó állandóan emelni fogja a szolgáltatásának a díját, hogy a bérleti díjat ki tudja fizetni - a bérleti díjat pedig annak arányában fogják tovább emelni, hogy a vállalkozó hogyan emelte meg a díjait. Ördögi kör egy óriási spirál fog előállni, amit nekünk meg kell szakítani. Ezért, amikor a törvényterve zetben az áll, hogy a Vagyonügynökség magához vonja az üzletet a vállalattól, akkor kérem ezt úgy érteni, hogy az üzletet mint immobiliát, tehát mint egy ingatlant, és az üzletet úgy is, mint egy tevékenységet gyakorló helyet vonja magához a Vagyonügynöksé g. Hogy ezeknek az üzleteknek az árát ne az IKV, hanem természetesen a helyhatóság kapja meg, és ezáltal tudjon valami tőkét akkumulálni, az véleményem szerint teljesen természetes és magától értetődő. Még egyszer hadd utaljak arra, ha tényleg azt akarjuk, hogy egy vállalkozói réteg jöjjön létre, amelyik anyagilag megalapozott és nemcsak azt, hogy kicsit több mézet kenünk a vállalkozók madzagjára, akkor tessék összekapcsolni az üzletek privatizációját azoknak az ingatlanoknak a privatizációjával, ahol ez az üzleti tevékenység lezajlik. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kósa Lajos képviselő úr következik a FIDESZtől. Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előprivatizációs törvényjavaslat régóta várt törvényjavaslat a Parlament napirendjén. Hangsúlyozom, hogy régóta várt és nem régóta készülő, mert ezt a törvényjavaslatot eredeti formájában már 1989 augusztusában elkészítette a Némethkormány, és ez nem a javaslatnak valami féle politikai minősítése akar lenni, hanem pusztán annak az egyszerű ténynek az elismerése, hogy mind az akkor vezető közgazdászok, mind a maiak rendkívül fontosnak tartják a gazdaság reformálása tekintetében a privatizációt. Azonban, mint erre a kormányp árti képviselőtársaim is utaltak, a privatizációnak nemcsak közgazdasági jelentősége van, hanem politikai szempontból is óriási jelentőségű kérdés. Nem szeretném azt elemezni, hogy vajon az előprivatizáció ilyen formája és ilyenfajta kivitelezése, ami a tö rvényjavaslatban megfogalmazódik, derítené Magyarországon jobb kedélyre az embereket, ez nyugtatná meg őket politikai szempontból vagy valami más. Én akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájához hozzászólok, akkor
