Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH BÉLA (MDF)
1151 A Kormány nemzeti megújhodási programjában szerepel az a kitétel, hogy csak a magán tulajdon és a magánvállalkozás elsődlegességére épülő gazdaságban teremthető meg a piac, a verseny és a kockázatvállalás. E mondatból most a jövőre utaló kitételt szeretném hangsúlyozni Önöknek. Abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg még nincs piacgazdaság, nincs piac, se verseny, se kockázatvállalás! Nem beszélhetünk széles magánvállalkozói rétegről, és tulajdonosi jogokkal rendelkező széles polgárságról. Éppen ezért, amikor ezen törvényjavaslathoz módosító indítványt adtam be, mottóul egy 1842ből származó Széchenyiidézetet választottam, amely így szól: "Vigyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene!", mert a dolgok ugyanúgy vannak, mint Széchenyi idején: alakulóban lévő polgárság, vérszegény ipar, bukdácsoló kereskedelem - akkor és most egyaránt. Százötven évvel ezelőtt Kossuth egyik fő törekvése a társadalomban rejlő erő megmozdítása volt. Ezért kezdeményezte a Gyáralapító Társaság, az Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozása mellett a Védegylet megalakítását azzal a céllal, hogy elősegítse a hazai ipar fejlődését és felvegye a harcot a külföldi iparcikkek ellen. És most, 1990ben a kiskereskedelem és a vendéglátás területén valami hasonlóra van szükség. Helyesen állapítja meg a Kormány, hogy ezekre a területekre, a tö rvényjavaslat által érintett szférában, nem indokolt a külföldi tőke bevonása. Ismétlem: a kiskereskedelemről és a vendéglátásról van szó. Én is vallom a külföldi tőke bevonásának szükségességét, de nem erre a területre. A tőke menjen el például a Nyírségb e is, Békésbe is, teremtsen ott is ipart. (Zaj.) Sőt: én még ellene vagyok a minden esetben megtörténő szabadversenyes licitálási rendszernek is. Örülök, hogy Eörsi Mátyás támogat ebben engem, jóllehet olyat ad a számba, amit én sohasem mondtam, vagyis nem állítottam, hogy a törvénymódosító javaslatomat azért adom be, hogy a szerződéses üzletvezetők ne legyenek becsapva. Azért adtam be a módosító indítványt - amiről majd részletesen a részletes vitában fogok szólni - mert úgy érzem, ezeket a szerződéses üzl etvezetőket nem lehet egyenlőtlen versenyre késztetni. Tisztelt Képviselőtársaim! A Népszabadság múlt csütörtöki számában olvastam egy hosszú ellenzéki elemzést az MDF piacgazdasági koncepciójáról, teletűzdelve nagyon érdekes, ám a tényektől elrugaszkodó m egállapításokkal. Kérem Önöket, ezért ne vonjanak le olyan meredek következtetést az előbb elmondottaimból, mint a cikkíró szabaddemokrata szakértő, aki azzal riogatja önmagát - mint ahogy a miniszter úr is utalt rá , hogy majd az MDFes polgármester fogj a kijelölni a falu hentesét. Megköszönöm, hogy megelőlegezi a cikkíró az MDF győzelmét a falu helyhatósági választásakor (taps) , de szegény hentesről mit fognak terjeszteni, ha netalántán ellenzéki lesz a polgármester? Vagy ez szóba sem jöhet? Egyébként t öbb érdekvédelmi szervezet hasonlóan vélekedik a versenytárgyalásról, mint én, mert egyrészt az alulfizetett kereskedelmi dolgozó nem egyenlő versenypartner, ezért hitelforrást kell biztosítani részére, ugyanakkor a korábbi években kialakult és hatékonyan működő, szakmailag és pénzügyileg bizonyított, ám szűk vállalkozói réteg - erre utalt Bod Péter Ákos miniszter úr is - nagyobb védelmet érdemel. Az 1980as évektől kezdődően közel 15 ezer kereskedelmi egység került szerződéses vagy bérleti üzemeltetési mód ba, tehát e két társadalmi réteget nem lehet az induláskor a mélyvízbe dobni. Több bizottsági vitán vettem részt, és ott nagyon szép külföldi példákat hoztak fel távolabbról és közelebbről, innen a szomszédból is, Ausztriából, hogy ezekben az országokban h ogyan működik a piac, milyen a verseny, hogyan vállalkoznak. Igen, valóban olyan a piacgazdaság, de Magyarországon, mint már említettem - vegyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene! S ha már e részterületről szóltam, akkor meg kell em lítenem röviden a kártérítés kérdését. A költségvetési bizottság egyértelműen állást foglalt, hogy nem ezen törvényjavaslat feladata a kárpótlás, kártérítés rendezése. Én sem tudom elfogadni azt az ellenzéki javaslatot, mely szerint a versenytárgyaláson el őnyben kellene részesíteni a volt tulajdonost, vagy annak örököseit. A valós sérelmeket 40 év után megfelelően rendezni kell, de
