Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
1149 nagyvállalatok helyén, an nak át kell tudnia tekinteni, hogy mi lesz azokkal a feladatokkal, amelyeket a nagyvállalat jól vagy rosszul ellátott. Én teljesen egyetértek, hogy például a kereskedelem területén nagy vízfejek voltak, amelyekre nincs szükség. Le lehet őket építeni. De ez nem azt jelenti, hogy egyszerre meg lehet szüntetni komoly előkészítő munka nélkül a tevékenységüket. Nem jelenti azt, hogy ezeket a kiskereskedelmi vállalatokat a nagykereskedelmi vállalatok monopolszervezetének, mai rendszerének át lehet adni. Rengeteg dolgot kell előkészíteni ahhoz, hogy az ellátás jó színvonalú legyen a privatizálás időszakában is, a privatizálás időszaka után is. Egyetértek azzal, hogy az előterjesztés - ahogy Bod Péter Ákos miniszter úr itt kijelentette - egy fontos passzust tartalma z arra vonatkozólag, hogy bizonyos esetekben ellátási kötelezettség feladatát el kell látnia az újonnan megjelenő magántulajdonosnak. Ez a problémáknak azonban ebben a vonatkozásban csak egy nagyon kis része. Mi lesz azokkal a vállalatokkal, amelyek ma ves zteségesek, mint üzemi egységek, és ezért nem privatizálhatók közvetlenül? Mert nem lehet őket a mai körülmények között nyereségessé tenni közvetlenül. Mi lesz azzal, ahol ezen vállalatok - nem nagyon nyereséges, sőt veszteséges vállalatok - egy egész nagy piacterületen uralták eddig a helyzetet? Ez a kérdés az előterjesztésben szereplő ellátási felelősség kimondásával nem megoldott. Hasonló módon nehogy azt gondolják, hogy az a nyilvánosság, amivel teljesen egyetértek, megoldja ennek a 3 vagy 40 ezer válla latnak az értéken történő eladását. Az érték a közgazdászok szerint a jövőbeni nyereség jelen értéke. Ezt senki nem ismeri, ezt vélni lehet, és akkor vélheti ezt jól a piac, ha egyszerre nagyon sok ember akarja megvásárolni ezt az üzletet, és véleménye van arról, hogy neki mennyit ér az, hogy ott befektethet. Ilyen helyzetet nem olyan könnyen lehet teremteni. De ha meggondolják, amit az előbb mondtam, hogy vannak nyereséges, veszteséges és közepesen nyereséges vállalatok a privatizálásra kerülő vállalatok k özött, akkor a helyzet még sokkal zavarosabbá fog válni. Világos lehet mindnyájunk számára, és ebben egész biztosak lehetünk mindnyájan, akik itt ülünk, hogy a nagyon nyereséges vállalatok iránt nagy lesz a kereslet. És az összefonódások is ezzel kapcsolat osan nem lesznek jelentéktelenek. Azok az összefonódások, amelyek kapcsolatok révén próbálják majd ezeket megszerezni maguknak. És nincs az az árelőrebecslés, nincs az a legjobb nyugati auditív vállalat, amely meghívható Magyarországra, amely olyan árat t ud megállapítani, amelyet ne lehetne valahogy kijátszani, ami biztos, hogy igazságos. De nincs is olyan verseny, amiben a manipulálás lehetősége ne állna fenn. Nem volt még a világon olyan privatizáció, ahol az állam állt szemben magánosokkal az eladás és vétel ügyében, amelyet a társadalom egyértelműen elfogadott, ne kritizált volna. Mert a magánüzletek igazságosságáról sincs véleményünk, de akkor, amikor Kis és Nagy elad egymásnak valamit, valami jelentőset, akkor azt mondjuk, hogyha rosszul kötötték meg az üzletet, akkor vagy Kis járt jól, vagy Nagy járt jól, és ez a társadalom szempontjából nem igazán lényeges. Akkor azonban, hogyha tízmillió állampolgár van az egyik oldalon, aki érdekelt az állami üzletben, az állam eladásában, és egy ember van a másik oldalon, akkor ez az ügy, hogy jóe az ár, vagy rossz az ár, egészen másképp vetődik föl. Holott ilyen helyzetben még kevésbé tudjuk megközelíteni a jó és igazságos árat, mint akkor, hogyha egy fejlett piaci körülmény van. Ebből következik, amit eddig mond ottam, hogy nagyon fontos kérdés az, amire az előterjesztés nem ad választ, hogy ki hajtja végre a privatizálást, és hogyan. Az előterjesztés azt mondja ki, hogy a Vagyonügynökség. A Vagyonügynökségről tudjuk azt, hogy egy kis apparátus. Különböző előterje sztések és Bod Péter Ákos miniszter úr expozéja azt mondta, hogy mód van arra, hogy erre szakcégek alakuljanak, és azok a szakcégek megbízást kapjanak erre vonatkozóan. Nehogy azt higgyék, hogy ez egy lényegtelen kérdés, és ez a válasz, hogy mód van arra, az megnyugtató válasz. Privatizálni jelentős üzleti tevékenységet csak akkor lehet, ha a privatizálás privatizálva van, ha magáért ezért a privatizálási üzletért versenybe mennek vállalatok, és hogyha azok a vállalatok el kell hogy számoljanak az államnak, nemcsak abban, hogy menynyiért adták el, hanem hogy milyen vevőnek
