Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
1143 tulajdonviszonyokat "visszacsináljuk". De arról már igenis szót kell ejteni, hogy a tavaly óta támadott átalakulási törvény adta kiskapuk által legalizált orgazdákat legalább megadóztassuk! (Nagy taps a jobb oldalon.) És ez az a pont, ahol a Magyar Demokrata Fórum tavaly nyáron - magam is, amikor részt vettem az Ellenzéki Kerekasztal gazdasági munkabizottságában - elsőként emelte fel szavát a spontán privatizáció ellen. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor kipattant az ÁPISZbotrány, az MDF eln öksége fenyegetett azzal, hogy kivonul minden Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásról, ha a Kormánytól nem kap olyan ígéretet, hogy az ilyen jellegű intézkedéseknek és folyamatoknak hatékonyan gátját veszi. És igenis ekkor hangzott el egyes, ma is ellenzékben m aradt képviselők szájából az, hogy nem az a lényeg, hogy ki a tulajdonos, hanem az, hogy van tulajdonos. Kérem, ezt közgazdaságilag egy álló percig nem tudom vitatni, sterilen, laboratóriumban, gazdaságilag ez így igaz, de nem hiszem, hogy ez az elv alkalm as arra, hogy a nép hatalmasan elment kedvét újra visszahozza. (Szórványos taps.) Sajátos módon és sajátos értelmezésben tessék tudomásul venni azt, akár tetszik nekünk, akár nem, akár egyetértünk vele, akár nem, akár megfelele bizonyos közgazdasági doktr ináknak, akár nem, ebben az országban sajátos osztályharc folyik, osztályharc abban az értelemben, ahogy a hatalompártnak az embereit Milovan Gyilasz már ezelőtt 40 évvel új osztályként definiálta. (Szórványos taps.) Hozzá kell tennem, még ilyen messzire s e, a szomszédos Jugoszláviába sem kellett mennünk. A két világháború közötti magyar szociáldemokrácia egyik vezéralakjától fiatal koromban saját szájából hallottam, amikor az éppen akkor kialakuló pártbürokráciára azt mondta - Peyer Károly volt : alakulób an van Magyarországon egy új burzsoázia, amelyik csak abban különbözik a régitől, hogy butább és aljasabb. Kérem, Peyer Károly megállapítása ma már nem minden tételben igaz. Ez az új burzsoázia 40 év alatt nagyon is kiokosodott, arra nem volt alkalmas, hog y egy országot irányítson, de arra igen, hogy a saját zsebeit megtöltse. Ami változatlan maradt, az az aljassága volt, és itt a harc ma ez ellen folyik. (Taps a jobb oldalon.) A negyedik tétel az eredeti tulajdonviszonyok helyreállításával kapcsolatos kérd éskör, amelyik a kormányprogram második része 4. pontjában a 16. oldalon olvasható. A tulajdonreform és a privatizálás során a korábbi rendszertől örökölt vagyonhelyzetből kell kiindulni. Az államosított vagyonrészekről- kivéve a mezőgazdasági művelésre al kalmas földeket- nincs mód az eredeti tulajdonosi állapotok visszaállítására. Erről szó szerint egy árva megjegyzés sincs ebben a törvényben, és épp ezt támasztja alá, hogy tökéletesen követi a kormányprogramot. Két különböző kérdésről van szó: a magánkézb e adásról és a privatizációról, a másik oldalon pedig a kártalanításról. A föld - nem kívánok elébe menni, mert nagyon sokan támadták azt a földprivatizációs törvényt, amit még senki nem olvasott, mert nincs beterjesztve, csak éppen a hárompárti megállapod ás képezi bizonyos találgatások alapját, szeretném világosan érzékeltetni, ugyanarról az elvről van szó, csak azzal az egy nagy különbséggel, hogy míg a föld esetében a kártalanítás és a privatizáció során van egy olyan naturália, a termőföld, ahol a kárt alanítást a naturáliával meg lehet csinálni, a kiskereskedelemben nem lehet, mert a sarki fűszerüzletből már a sarok sincsen. Ott nincs ilyenre mód. Van mód olyanra, hogy igenis adok olyan állami kereskedelmi vagyonrészre szolgáló bont - vagy nevezzük akár minek - a volt kártalanítandó tulajdonos kezébe, amiből újra vásárolhat és egzisztenciát teremthet, ha akar. Persze itt is hallottuk, nem látja még a tisztelt ellenzék az egész privatizációs koncepciót. Nem látja azt a földtörvényt, a csatlakozó törvények egész halmazát, amelyikbe ez szépen, kereken beilleszthető lenne. Tökéletesen igaz - magam is szükségesnek tartom, hogy ezek valóban, a privatizációs koncepció és társai, megjelenjenek és tárgyalásra kerüljenek. Mégis azt kell mondanom, hogy őrült szerencs éje volt annak idején Kopernikusznak és Galileinek, Newtonnak, Voltának, Ampernek, sőt a modernebb korból a koppenhágai fizikai idealistáknak, sőt még Einsteinnek is, hogy tudományos résztételeiket nem a tisztelt magyar ellenzék előtt kellett megvédeniük ( derültség, a jobb oldalon taps) , mert akkor számon kérték volna tőlük az egész világegyetembe való beilleszkedést, és nem látták volna azt a
