Országgyűlési napló - 1990. évi nyári rendkívüli ülésszak
1990. augusztus 27. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 20. napja - Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről hasznosításáról) szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
1132 ELNÖ K (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a következő napirendi pontunk, "Az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról, értékesítéséről, hasznosításáról" címet viselő törvényjavaslat megtá rgyalására. Az előterjesztést a 283as számon kapták meg képviselőtársaink. Átadom a szót Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek, a napirendi pont előadójának. Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter a napirendi pont előadója BOD PÉTE R ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gazdaságunk jelenlegi válságos helyzetéből - jól tudjuk - a kiutat a piacgazdaság megteremtése jelenti. Az itt képviselt pártok programjának ismeretében nyugodtan mondhat om - konszenzus van, egyetértünk abban, hogy a túlnyomórészt állami tulajdon nem vált be, és a cél a magántulajdon elterjesztése. A most beterjesztett törvényjavaslat a nemzeti megújhodás programja végrehajtásának egyik fontos lépcsője, hiszen a kiskereske delem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatások körében az állami tulajdon meghatározó szerepének rövid távon belüli magántulajdonnal való felváltását tűzi ki célul. E kisvállalkozásokat, boltokat, hentesüzleteket annak idején államosították, amely lé pés nem csupán politikai bűn és jogtalanság volt, de gazdaságilag ésszerűtlen lépés is, hiszen a kis üzleteknek nagyvállalati keretbe történő beerőltetése ellentétes e tevékenységek logikájával. Az eluralkodó érdektelenség, bürokrácia fékezte a kereskedele m fejlődését, s ez az egyik fontos tényezője annak, hogy mára a kereskedelem és a szolgáltatás elmaradt a kor követelményeitől és a peremkerületekben, kistelepüléseken az ellátás alacsony színvonalú. Kereskedelem helyett jó ideig áruelosztás folyt ebben az országban. A korábbi kormányok intézkedései felemásak voltak. A nyolcvanas évek közepén ugyan új formákat vezettek be, a vállalaton belüli új vállalkozási formákat, ismeretesek a szerződéses bérleti üzemelteté snek a tapasztalatai. Ezek pozitív változást hoztak, de nem elégséges a változás, hiszen a bérlő a haszonbérlet keretében nem tud hosszú távon gondolkozni, érdekeltsége eltér a tulajdonosi érdekeltségtől. Sőt, ez a konstrukció ahhoz is hozzájárult, hogy ál lami vállalatok élősködjenek a bérleti vállalkozókon, mert ezek a bérlők azért mégiscsak többékevésbé vállalkozóvá, majdnem magánvállalkozóvá váltak. Miután a vállalatok egy részének a funkciói megszűntek, ezért azt gondolom, hogy ezt a visszás helyzetet fel kell számolni. A kiskereskedelem és a vendéglátóipar más okból is alkalmas a privatizáció megindítására, hiszen itt a vállalatok jogi egységet képeznek, de nem szükségszerűen gazdasági egységet. A gazdasági egység - a bolt, az üzlet, a karbantartó rész leg, a műhely, ahol a munka folyik - kicsi egységek, áttekinthetőek, egy vállalkozó, egy kereskedő felelősséget tud vállalni, a vállalkozás sikere alapvetően a kereskedő munkáján múlik. Ezért - s miután családi vállalkozásra is alkalmas, tőkeigénye viszony lag kicsi - érthető, hogy a privatizációs program indításakor ez a szektor került az első helyre. Mindezekre tekintettel a Kormány célja az, hogy a kisvállalkozásként ésszerűen működtethető üzletek, szolgáltatóhelyek most már valóban magántulajdonba kerülj enek, mégpedig szabályozható, ellenőrizhető módon. Ugyanis a privatizáció szándékairól értesülve nagyon sok vállalat már korábban ún. spontán privatizáció keretében a boltok egy részét gazdasági társaságokba vitte át, gyakran mélyen érték alatt, s vagyonme ntésről is beszélhetünk. A sajtóban nemrégen cikkeztek elég sokat a Budavár Rtbe menekített Délbudai Vendéglátóipari Vállalatról, s ismeretes az ekörüli elég sok botrány, illetve botrányszagú eset. Sok esetben a vállalatok a társaságba vitt vagyon értéké t megtestesítő részvényeket is értékesítették, esetleg alacsony kamatozású kötvényekre cserélték. A törvényjavaslatnak kezelni kell
