Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. (MDF)
249 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Bod Péter Ákos képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Bod Péter Ákos (MDF) BOD PÉTER ÁKOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A koalíciós program gazda sági részére vonatkozó megjegyzésekre szeretnék röviden reflektálni, nevezetesen három fő kérdésre: lesze elég forrás az átalakuláshoz; másodszor: ellentmondásose programunk; harmadszor: miért nem részletesebb a program. Jogos a kérdés, hol találhatók fo rrások, melyek az eszközök? Először is, a hazai vállalkozói készségek, erőforrások, szellemi energiák, a műszaki, tudományos, gazdasági szakemberek tudásának mozgósítása, az iparosok és földművelők szorgalmának a megmozdítása az első forrás. Ez a legfontos abb forrása minden programnak. Másodszor: a közjogi fegyelem helyreállítása, a veszteséges és elégtelen hatékonyságú tevékenységgel működő vállalatokkal szembeni határozott fellépés az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez a második forrásunk. Utalnék itt bizonyos tszek, állami gazdaságok sokat kritizált működésére, költséges, bürokratikus, nehézkes gazdálkodására. Mintha a magángazdaság helyreállítására vonatkozó javaslatok kritikája során sokan elfeledkeznének arról, hogy a kollektív mezőgazdaság mil yen óriási gondokat halmozott fel, és elvesztette távlatát. Harmadszor: követelmények támasztása az állami tisztségviselőkkel, helyi hivatalnokokkal, az állami vállalatok vezetőivel szemben. Negyedszer: a kihaszná latlan vagy rosszul hasznosított állami ingatlanok, vagyontárgyak, kapacitások, berendezések, a hál' Istennek feleslegessé váló hadiipari kapacitások megnyitása a magánszektor előtt, az állami szektor nagy részének privatizálása, még szélesebb körben tulaj donhoz juttatva az arra vállalkozókat. Ez a negyedik forrás. És végül, szó esett a külföldi támogatás, kölcsön és segély ügyéről, amelyről mindannyian tudjuk, nem nyújt végső és könnyű megoldást. Nos, mindezen támogatások abszorpciója, befogadóképessége ez idáig korlátos volt. Ésszerűbb, határozottabb és átgondoltabb hazai koordináció maga is forrásképző, teljesítménynövelő tényező. Ehhez a kormányzati szerkezeten is változtatni kívánunk. És különben is, lefojtott gazdaság, elhalasztott döntések, elbizonytal anított gazdasági szereplők, ezek jellemzik a mai, úgynevezett stagflációt. Ezért hát nemzeti megújhodásról szól a program. Ha hitetlenség, bénultság, az önbizalom hiánya miatt nem következik be megújulás, akkor természetesen nem lesz forrás. Akkor termész etesen folytatódik tovább az, ami eddig történt. Ha nem tettek következnek, akkor marad a szavak, a reformszavak korszaka. A másik pont a koalíciós pártok programjának úgymond ellentmondásos része – ezt, azt hiszem, Bossányi Katalin vetette föl. Nos, a pr ogram jellegén lehet tűnődni, hogy következetlen, lehet ilyen megfogalmazást tenni. Állítom, nem ideologikus, nem egyetlen doktrínára felfűzött gondolatsor, nem elméleti alkotás, hanem olyan, ami számot vet a helyzet ellentmondásosságával. Azzal, hogy egym ás mellett él a piaci szektor a magyar gazdaságban a nem piaci, félpiaci szektorokkal; azzal, hogy egymás mellett él a szegénység és a gazdagság, a tüntető fogyasztás is a magyar társadalomban. Azzal, hogy a tőkehiány és a kihasználatlan kapacitások és elp ocsékolt erőforrások egymás mellett élnek gazdaságunkban. Erre reagálnia kellett a programnak. És legvégül: közgazdász képviselőtársaim szóvá tették, hogy többet szeretnének tudni a technikánkról, az ütemezésről. Arra is utaltak, hogy a koalíciós pártok eg ynémelyikének korábbi programja részletesebb, kidolgozottabb volt. Én állíthatom, kormányzati helyzet elé kerülve nem butul el olyan gyorsan a programkészítő ember. Ámde itt értékeket, célokat és a főbb eszközöket
