Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 15. kedd, az Országgyűlés 4. ülése - Az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
94 a tárgyalások mielőbb befejeződjenek, a parlamentnek, nekünk pedig az a feladatunk, hogy minél előbb meghozzuk azokat a törvényeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kormány létrejöhessen. Én azt is hozzátenném, hogy emlékezetem szerint, amikor felmerült az a kérdés, hogy bizonyos közjogi kérdésekben előre állapodjanak meg a pártok képviselői, akkor a Magyar Demokrata Fórum elnöke azt válaszolta, hogy bízzuk ezeket a kérdéseket a parlamentarizmusra. Nevezetesen csak és kizárólag a zokban a kérdésekben szükséges megállapodni, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a kormány létrejöjjön és egy nagyon fontos dologra hívom fel a figyelmet, csak akkor, amikor már egy országgyűlési választásokkal, szabad választásokkal legitimált pár tok ülnek egymással szemben. Tehát amikor ez a javaslat fölmerült, akkor még nem került sor a szabad választásokra, akkor az országos listát állító 12 párt vezető képviselői ültek egymással szemben és én úgy gondolom, hogy teljesen indokolt, hogy ilyenkor semmiféle megállapodásnak nincs létjogosultsága, csak akkor lehetséges a megállapodásokat megkötni, amikor már egy szabad választás legitimálja a pártokat és akkor van joguk ezeknek a pártok vezetőknek a legszükségesebb, hangsúlyozom, a legszükségesebb meg állapodások megkötésére, hogy aztán az Országgyűlés a részletek tekintetében és a gyakorlati végrehajtás tekintetében felelősséggel dönthessen. Úgy érzem, hogy ez történt a parlamentarizmusba történő átállás területén és így aggálymentes ennek a kérdésnek a rendezése, semmiképpen nem lett volna kívánatos elébe menni az eseményeknek és mintegy megkötni az Országgyűlés kezét esetleg olyan kérdésekben is, amelyekben nem szükséges megkötni az Országgyűlés kezét. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a módosító javaslatokra, két körben van vita a jogi bizottság és a Szabad Demokraták Szövetsége között. Tulajdonképpen az egyik kérdés az államtitkárok kinevezésének a kérdése, a másik kérdés pedig a meghallgatás kérdése. Ami az államtitkárok kinevezését illeti, úgy érzem, hogy nem lényegi a vita, tekintettel arra, hogy ugyanaz a három személy játszik szerepet a kinevezésben mind a két javaslat esetén. Hogy mégis a jogi bizottság javaslatát tartom elfogadhatónak, azt azzal tudom indokolni, hogy az egész e körben előt erjesztett és az elmúlt ülésen elfogadott alkotmánymódosításnak az a lényege, hogy legyen egy egységes, felelős kormányunk és minél teljesebb mértékben meg tudjuk valósítani a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztását. A felelősséget mindenek előtt a parlament előtti felelősséget is a miniszterelnök személye biztosítja. A miniszterelnök az, akit a parlament megválaszt és bizalmatlansági indítvány esetén a miniszterelnök az, akinek a kormánya bukik. A minisztereknek ilyen fajta közvetlen felelőssége nem áll fenn. Egy egységes egész a kormányzat és ezt jobban jelzi a bizottság által előterjesztett indítvány, ezért javaslom ebben a vonatkozásban a szabad demokraták módosító indítványának az elutasítását. Ami a másik kérdéskört illeti, az már valóban érd emi kérdés. Azt gondolom, hogy éppen a kormányzat, a végrehajtásért felelős kormány egysége és a törvényhozástól való elválasztása indokolja, hogy csak a legszükségesebb mértékben alkalmazzuk a meghallgatás intézményét. A miniszterelnök felelőssége elsősor ban, hogy miniszterének előterjesztése alapján döntsön arról a személyről, akit államtitkárnak választ, hogy alkalmase a feladatának a betöltésére. Ebbe beleilleszteni egy Országgyűlési meghallgatást, a felelősségnek a magunkra vállalását jelentené legalá bb bizonyos fokig, valóságos döntési jog nélkül. Hiszen még javaslattételi joga sem lenne ennek a bizottságnak, mindössze meghallgathatja - véleményezési joga sem lenne , csak meghallgathatja. Úgy érzem, ennek semmi más értelme nem lenne, mint esetleges p ártpolitikai propagandára lehetne felhasználni egy ilyen nyilvános meghallgatást, és gondolom, hogy az előterjesztőknek sem ez a célja. Ami a közigazgatási államtitkárt illeti ebben a körben - a 6. szakaszra vonatkozó módosító indítvány , itt valóban megf ontolandó, hogy valamiféle meghallgatásra esetleg szükség lehet, de semmiképpen nem egy politikai jellegű meghallgatásra, hiszen itt egy szakember kiválasztásáról van szó, hanem valami szakmai testület meghallgatására lehetne itt szükség. Itt a Magyar Demo krata Fórum körében fölmerült már az a kérdés, hogy a leendő közszolgálati törvény keretében fel kellene állítani egy ilyen szakmai testületet, amelyeknek
