Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - LABORCZI GÉZA (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
609 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Ház! A felvetett kérdés félreértésen alapul. Az elmondottak ne m hangzottak el így. Álláspontom azonban közel áll, a magam véleményét is mondtam a nemcsak e Kormány, hanem az előző Kormány által jóváhagyott, a lelkiismereti és hitoktatásra vonatkozó törvényről. Az 1990. évi IV. törvény 5.§a teszi lehetővé, hogy a szü lő kiskorú gyermeke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön és gondoskodjék. A törvény hitoktatásra vonatkozó végrehajtási rendelkezései hamarosan megjelennek. Addig is, a félremagyarázás elkerülésére, tisztázzuk az alapelveket. A vallásoktatás, a hittanór án való részvétel az alap- és középfokú oktatási intézményekben nem kötelező, hanem szabadon választható tantárgy – más szóval: fakultatív. A tanulók hittanoktatásra az iskolákban vagy azoknál a lelkészeknél, lekészségen, plébánián jelentkezhetnek, akik a hitoktatást vállalják. Az új tanév tervezésénél gondolnunk kell a hittanórák megtartásához szükséges feltételek megteremtésére úgy, hogy a hittanóra beépülhessen az órarendbe – nem a tananyagba! (Taps a jobb oldalon.) Ez azt jelenti, hogy az iskola a lelké szekkel, hitoktatókkal egyeztetett, a tanórákhoz kapcsolódó időben megfelelő helyiséget biztosít az órák megtartásához. A lelkészek ezeket az órákat megtarthatják az alkalmas egyházi épületekben is, de nem kényszeríthetők arra, hogy esetleg hideg templomba n vagy zsúfolt lakásban, és nem a tanrendhez kapcsolódva, késő délutáni vagy esti órákban tanítsanak. (Taps a jobb oldalon. Közbeszólások: Helyes!) Mindenhol a tanulók és oktatók számára a legkedvezőbb megoldást és megegyezést ajánljuk. A hitoktatással kap csolatos anyagi feltételekről az intézményfenntartóknak kell gondoskodniuk. A hittanórák fakultatív óráknak számítanak, a hitoktatók a tantestület tagjainak. (Taps a jobb oldalon.) Évfolyamonként és vallásonként heti egy vagy két óra fordítható hitoktatásr a. Az órák az érdekeltek egyetértésével összevonhatók, és közismereti tantárgynak tekintendők. Vallásoktatást az tarthat, aki a Hittudományi Egyetemen, Hittudományi Főiskolán szerzett oklevéllel vagy hitoktatói képesítéssel az illetékes egyházi főhatóság v allásoktatásra jogosító igazolásával rendelkezik. A hitoktatásra történő jelentkezés időpontját az illetékesekkel és egymással való egyeztetés alapján az iskolában az intézmény igazgatója, illetőleg a hitoktató vagy a hitoktatást vállaló intézmény, lelkész ség, plébánia vezetője hirdeti meg. Beiratkozást az iskolában és a hitoktatónál, lekészségen vagy plébánián egyaránt lehetővé kell tenni. Az iskolai hitoktatásra jelentkezettek névsorát az oktatás megkezdését megelőző tanév június 30. napjáig meg kell álla pítani. (Dr. Eörsi Mátyás: Vallásával együtt!) Aki akar! . meg kell állapítani, és a tervezéssel, szervezéssel kapcsolatos feladatokat el kell végezni. A tanuló a tantárgy tanulását abbahagyhatja – kiskorú gyermek esetében a szülő beleegyezésével – , ha azo nban oktatásban részt vesz, tanulmányi kötelezettségének köteles eleget tenni. A tanuló év végi bizonyítványában a vallás megjelölése nélkül fel kell tüntetni, hogy vallásoktatásban vesz részt; teljesítményét a bizonyítványban értékelni nem kell. Minden ta ntestület felelős azért, hogy a hitoktatás semmiféle hátrányos megkülönböztetéssel ne járjon, sem az arra járókra, sem azokra nézve, akik nem kívánják látogatni ezeket az órákat. Távlatilag merül fel az az igény, hogy azok, akik egy felekezethez sem kívánn ak tartozni vagy csatlakozni, olyan tanításban részesüljenek, melyben az emberi lét végső kérdéseiről, életről, halálról, erkölcsi értékekről és a társas élet kötelező szabályairól hallanak. Két megoldás kínálkozik. Az tudniillik, hogy ez mindenki számára – a fakultatív hittanra járók számára is – kötelező lenne, vagy pedig az is fakultatív volna, mint a különböző hittanórák. Ezeknek az óráknak a keretében elképzelhető lesz a különböző nagy vallások ember- és istenképéről, az európai kultúra zsidókeresztén y hagyományairól szóló ismeretek elsajátítása is, ha erre megfelelő tankönyvek, felkészült tanárok állnak majd rendelkezésre, és ha igény lesz rá. Befejezésül. Raj Tamás képviselőtársam interpellációjára nem kaptam szót, holott az nemcsak a Belügyminisztér iumhoz, hanem a művelődési és közoktatási miniszterhez is szól.
