Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Kérdések: - OLÁH SÁNDOR (FKgP) - ELNÖK (Vörös Vince):
606 K övetkező felszólalónk Oláh Sándor, független kisgazdapárti képviselőtársunk. Kérdést tesz fel a Földművelésügyi Minisztérium széles körű átvilágítása módszerének tárgyában. Oláh Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. Kérdés: Oláh Sándor (FKgP) – a földműv elésügyi miniszterhez – a Földművelésügyi Minisztérium széles körű átvilágítása módszerének tárgyában OLÁH SÁNDOR (FKgP) Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem indokaként és egyértelműsége érdekében legyen szabad bevezetésként pár gondolatot előrebocsátanom. Ind okolásként: dr. Ómolnár Miklós képviselőtársam nagy fontosságú és az egyes minisztériumok visszaéléseire is rávilágító felszólalásának súlyát, úgy látszik, csak az Országgyűlés ideiglenes elnöke érezte igazán a napirend előtti felszólalás engedélyezéskor. Őt a sürgősségben sajnos nem követte a bizottsági mechanizmus, több hét után sem alakult meg a parlamenti vizsgálóbizottság. Ezzel – ahogyan a szakemberek mondják – elveszett a forró nyom, ezentúl egyrészt lehetőséget kaptak egyesek a bizonyítékok esetlege s eltüntetésére, másrészt képviselőtársunk került a közvélemény előtt szavahihetőségi válságba. Az egyértelműség miatt pedig célszerűnek tűnik a Földművelésügyi Minisztérium történetéből pár meghatározó eseményt felidéznem. A rákosista önkény a kollektiviz álás hajnalán elsőként vette célba a hírhedt földművelésügyi minisztériumi perrel a szakapparátust, zárta börtönbe, internálótáborba, űzte el a hazából vagy a szakmából az agrárpolitikában másként gondolkodókat, sokszor Európa, sőt világhírű szakembereket , szaktekintélyeket, és ültette helyébe a megbízható dilettantizmust. Hegedűs András az állami gazdaságok és erdők minisztériuma vezetőjeként nyíltan hirdette: vörös minisztériumot akarok. Jelszavát eredményesen valósította meg, ezzel érdemelve ki később m agasabb tisztségeket is. Az 1956os forradalom eltiprása és a totális kollektivizálásra vonatkozó politikai döntés után a Münnichféle fegyveres erők minisztériumából a legjobb kádereket irányították a földművelésügybe, nem éppen azért, mintha a volt kárpi tos és asztalos például kimondottan agrárszakember lett volna. Még a csak nagyüzemben gondolkodó minisztert is egy kétségtelenül eredményes technológiai, ökonómiai reform után elűzték a tárca éléről, mert megoldásaiban túl sok volt a nyugati elem, s utódai kijelölésénél már kizárólag a politikai szempontokat tették érvényessé. Bármi bűnnel terhelt is egyesek múltbeli tevékenysége, ha azt csak elveik érvényesítéseként tették, meg nem bocsátható, de megérthető. Nem érthető meg viszont a m ai szakapparátusból az a szűk körű, de hatalmi súlyában jelentős réteg, mely elvtelenül, csak saját hatalmi és anyagi szempontjainak védelmében szervezi a minisztériumi, szövetkezeti, vállalati, intézményi, érdekképviseleti körben a maga szövetségét a korm ányprogram mezőgazdasági részének házon belüli megbuktatására, néha a tárca anyagi segítségével. Ilyen előzmények és körülmények közt hárul Önre, miniszter úr, az az egyáltalán nem irígylésre méltó feladat, hogy a Kormány által kért türelmi időn belül fell eltározza ágazata tényleges helyzetét és kialakítsa konkrét intézkedési tervét. Ezért kérdezem, gondolte arra, hogy az ágazat széles körű átvilágításánál különösen fontos a szervezetek, személyek tudati és morális állapotának vizsgálata. Szükségesnek látj ae ebben külső és ágazatsemleges szakértők igénybevételét? Támaszkodni kíváne neves, de az ágazat környékéről is elűzött szakemberek önzetlen támogatására, tanácsadására? Végül hasznosnak tartjae, ha az ágazatért és törekvéseiért felelősséget érző, tevé kenységéhez is értő országgyűlési képviselők e feladatban, különös tekintettel képviselői joghelyzetükre, önkéntes segítségüket ajánlanák fel? Köszönöm miniszter úr szíves türelmét, és várom válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) :
