Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár:
591 Tisztelt Miniszter Urak! A franciaországi temetőgyalázás ügye tette aktuálissá, hogy ebben a régen iz gató kérdésben forduljak Önökhöz. Sajnálatos, hogy ilyen súlyos eseményre volt szükség nálunk arra, hogy a bennünket közelebbről érintő, hasonlóan megdöbbentő helyzetre és cselekményekre egyáltalán felfigyeljünk. Hazánkban a temetők és ezen belül különösen a zsidó temetők jó része őrizetlen. Ezek az emlékhelyek tudvalevőleg fontos történelmi és nemzeti relikviák, esetenként nagy jelentőségű kulturális emlék fűződik hozzájuk. A zsidó temetők sok helyen a közösség jelenlétének utolsó megmaradt tárgyi bizonyít ékai, siralmas állapotuk több évtizedes tudatos vagy tudattalan felszámolás, illetve elhanyagoltság eredménye. Így fennmaradásuk kérdéses egyáltalán, holott őrzésük össznemzeti érdek lehet. Az utóbbi időben a régi akut probléma nemcsak időszerű, de sajnos elkeserítő jeleket mutat. Elég ha egyrészt a Batthyánysírbolt, a budapesti Kerepesi úti temető – itt hadd említsem meg közben a Perényisírbolt felfeszegetését – , az óbudai, a csornai köztemető feldúlására és kifosztására, másrészt a tabi, soproni, veszpr émi, nagytétényi, nagybajomi, rákospalotai, budapesti Salgótarjáni úti és balatonfüredi zsidó temetők állapotára és meggyalázására utalunk. Ez utóbbi helyen az auschwitzi mártírok tábláját is szétzúzták. Az Országgyűlés emberi jogi, vallási, kisebbségi biz ottságának egyetértésével és támogatásával is tisztelettel kérdem a miniszter urakat, milyen sürgős intézkedésekre számíthatunk ebben az ügyben? Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Az interpellációra Morvay István belügyi államtitkár válaszol. Átado m a szót. Morvay István belügyminisztériumi államtitkár válasza MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ország hatezer temetője közül a fele köztemető, amelyeket a helyi tanácsok tartanak fenn. A többi egyházak, f elekezetek tulajdonában, illetőleg kezelésében van. Jogos az igény a kegyeleti helyek, emlékhelyek fenntartására, egy európai társadalom nem lehet közömbös ezeknek a helyeknek a sorsa iránt, hiszen a temetők nemcsak az egyén emlékhelyei, hanem nemzetünk ku lturális örökségének hordozói és emlékei is. A jelenleg fennálló rendelkezések szerint a temetők őrzéséről, gondozásáról, a tárgyi feltételekről a temetőfenntartóknak, tehát az önkormányzatoknak és egyházaknak kell gondoskodniuk. Az a tapasztalatunk, hogy a tanácsok, felekezetek sok helyen csupán a közüzemi díjak fizetésére képesek, és kevés helyen tudják finanszírozni a temető fenntartására vonatkozó kötelezettségükből adódó feladataikat. Úgy gondoljuk, hogy a jövőben is az önkormányzatok és az egyházak fe ladatkörébe fog tartozni a temetők fenntartásáról való gondoskodás. Ezért javasoljuk, hogy a tulajdonhoz kapcsolódóan az érintettek hozzanak létre olyan alapítványokat, olyan célkötelmeket, amelyeknek feladata a temetők őrzése, gondozása. Ehhez a Belügymin isztérium minden tőle telhető segítséget megad. A temetők őrzésével kapcsolatosan a Belügyminisztérium utasítása alapján az Országos Rendőrfőkapitányság vezetője május 17én intézkedett a zsidó kegyhelyek meggyalázásának megelőzését célzó rendőri intézkedé sekről. Ennek keretében a veszélyeztetettség mértékének felmérésére, a helyi hitközséggel való kapcsolat felvételére, a járőrútvonalak meghatározására is adott útmutatást. Az alkalmazott módszereket a rendőrkapitányságok vezetői önállóan, a helyi körülmény ek figyelembevételével határozzák meg. Hozzátenném még, hogy felhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a készülő önkormányzati törvénnyel kapcsolatban, különösen az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban ennek a kérdésnek, problémának a gondjait is tekintetbe kellene venni, mindenképpen a finanszírozás keretei között ennek a jelentős kérdésnek is helyet kell adni.
