Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi miniszter:
589 A gyár egyik problémája az a néhány százezer tonna már említett aknasalak, amely nincs letakarva, és így víz- és légszennyezést egyaránt okoz. A legnagyobb gond azonban az, hogy a nyolc évtizedes működés során rendkívül nagy mennyiségű ólom és egyéb fém került a gyárat közvetlenül körülvevő családi házas lakóterület t alajába, részben a levegőből történő kiülepedéssel, részben pedig azért, mert a környék talajának feltöltésére, az utak javítására, a házak alapozásához ezt az aknasalakot használták fel. Ezért itt több veszélyes következménnyel is kell számolni. Elsősorba n a szél által felkevert por és részben a meglevő technológiák miatt a környék ülepedő porának ólomszennyezettsége 1977től, tehát a leállítás óta, továbbra is magas, bár az akkori tizedrészére csökkent, és évente néhány hónapon keresztül most is határérté k felett van. Továbbá a talaj ólomszennyezettsége mintegy félméteres mélységben olyan mértékű, hogy az itt termelt zöldségfélék fogyasztásra jórészt alkalmatlanok. Hozzá kell tennem, a talajvíz szennyezettsége miatt a még meglevő ásott kutak vize is mérgez ő. A XXII. kerületi KÖJÁL a május 25ei ellenőrzés során a gyár működését – mint hallottuk – azonnali hatállyal felfüggesztette. Az intézkedéssel egyetértünk, ezt már korábban is meg kellett volna hozni. További gond az, hogy a környező terület beépítése ö tszáz méteres körzeten belül 1977 óta sajnos tovább folyt, ahelyett, hogy az akkor javasolt szanálások megkezdődtek volna. Csak 1988ban volt lehetősége az akkor még KVMnek arra, hogy egy tervezett lakótelepépítkezést a közelben meghiúsítson. Ennyi tehát az előtörténet. Az első kérdés, amely úgy szólt, milyen intézkedéseket tesz a tárca az említett üzemek technológiájának feltárásában és a környezetszennyező tevékenység megszüntetésében – erre a következőket tudom válaszolni. Intézkedtünk, részben a jelze tt üzemek teljes körű vizsgálatára, részben a tényleges helyzet feltárására. Konkrétan a Környezetvédelmi Minisztérium saját hatáskörében elrendelte a KözépDunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál a Chinoin nagytétényi gyára és a Metalloglobus Metallokémia gyára veszélyes hulladék szempontból történő ellenőrzését. Ugyanakkor felkértük a Fővárosi Tanácsot a levegőtisztaságvédelmi ügyekben azonos intézkedés megtételére. A másik kérdés egyik részére a Népjóléti Minisztérium június 5ével megadta a választ azzal, hogy elrendelte az érintett lakosság szűrését. Ez azóta is folyik, bár meg kell jegyeznem, hogy információim szerint a vizsgálaton történő önkéntes részvétel a vártnál kisebb. A kérdés másik része, amely az itt élők kártérítési igényére vo natkozik, egy bonyolult kérdés. Ezt a kárigényt polgári peres úton lehet érvényesíteni, és ehhez a minisztérium segítséget fog nyújtani feltehetően azzal, hogy közreműködik egy próbaper indításában, amelynek az eredménye esetleg más területeken is hasznosí tható lesz. Ha a károkozó ismert – éspedig ismert – , a fennálló törvények értelmében kétségtelen, hogy az okozott kárt annak, tehát a kár okozójának kell megtérítenie. Összefoglalva: a KM a teljes körű helyzetfeltárás után az összes érdekelt tárca bevonásá val és a helyi hatóságokkal együtt olyan intézkedési tervet dolgoz ki, amely fokozatos, folyamatos és következetes végrehajtással biztosítja ennek az akut problémának a megoldását. Az ehhez szükséges forrásokhoz a minisztérium saját kutatásfejlesztési ker etéből is hozzájárul. Június 6án, tehát néhány nappal ezelőtt a minisztérium is részt vett a XXII. kerületi tanács elnökének felkérésére a tanács által összehívott szakértői megbeszélésen, amelyen tudomásom szerint Mészáros Péter képviselőtársunk is jelen volt. E tárgyaláson a következő lényeges megállapítások születtek. Egy bizottság alakult a XXII. kerület jelenlegi környezetvédelmi helyzetének tisztázására, és kijelölték az ebben részt vevő intézmények körét is. A vizsgálatok
