Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
579 Megköszönöm Szabó János képviselőtársunk felszólalását. A monitoron több felszólaló jelentkezett. Megkérdezem Baka András képviselőtársamat, hogy az általános vitához kíváne hozzászólni. Felszólaló: Dr. Baka András (MDF) BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Igen. ELNÖK (Vörös Vince) : Igen. Átadom a szót. BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szólnék, hiszen a dolog sürgős. A közkegyelem gyakorlása mindig egy kényes egyensúlyt jelent, mindig egy kényes egyensúlyra való törekvést jelent, nevezetesen azt a kérdést kell eldönteni: kinek kegyelmezzünk, az elítéltnek vagy a társadalomnak. Az elítélt mellett emberiességi megfontolások szólnak, a társadalom mellett a társadalom jogos igénye a saját védelmére. Álláspontom szerint a javaslat e céloknak eleget tesz, amennyire ez egyáltalán előre egy ilyen javasla tból megítélhető. Ezért a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom és támogatásra ajánlom. Néhány szót reflektálnom kell azonban Kőszeg Ferenc hozzászólására, aki egyik oldalról érzelmi húrokat pengetett, Tiborcot idézve, és azt hiszem, hogy ezen a területen mindenki egyetért vele. A másik oldalon azonban az érzelmi húrok mögé ügyesen beleszőtte azt az igényt és azt az elvárást, amit a Magyar Demokrata Fórum felé fogalmazott meg választási ígéretét számon kérve, nevezetesen, hogy majd a D emokrata Fórum rendet csinál. Én ezt ügyes szónoki fogásnak tekintem, mert hiszen miről van itt szó? Milyen közkegyelemről, kikről van szó? Azokról van szó, akiket az elmúlt időszak ítéletei, eljárásai érintettek, akiket az elmúlt időszak – nem szívesen ha sználom ezt a pártállami időszakot – bíróságai elítéltek vagy eljárás alá vontak. Ebben nem lehet benne az, aki korrupciót, spekulációt, panamát követ el, és azért követi el, mert a pártállam embere volt, mert a pártállam kiszolgálója volt, és ilyen minősé gében nagyobb lehetősége volt cselekedni. Tehát tegyük helyére a dolgokat! Az elmúlt ítéletek bizonyos fokú enyhítéséről van szó, és a bizonyos eljárási kegyelemről. Amit Kőszeg Ferenc a Kádárrendszer utolsó politikai elítéltjével kapcsolatban mondott, az t kell mondanom, hogy különbséget kell tennünk általános és egyéni kegyelem között. Az általános kegyelem – erről van szó a jelen esetben – egy átfogó kegyelmi aktus, amely természetesen hagyhat maga után űrt, hibázhat, és ezen hibák kiküszöbölésére lehető sége van a köztársasági elnöknek, hogy egyéni kegyelmet gyakoroljon. Tisztelt Ház! Még egy kérdéshez szeretnék szólni! És ezt annak ellenére teszem, hogy én általában azt szoktam kérni, hogy bizonyos kérdéseket utaljanak az emberi jogi, kisebbségi és vallá sügyi bizottság elé. Most azonban Mészáros István bizottsági előadó felszólalása után mint a szóban forgó bizottság titkára, hangot kell adnom azon meggyőződésemnek, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat kérdésében – és ez a bizottságban k isebbségi álláspontként fogalmazódott meg – az emberi jogi bizottságnak egyszerűen nem volt kompetenciája. Bizottságunk az emberi jogok tiszteletben tartását a vonatkozó jogszabályoknak, a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelően hivatott biztosítani . Így többek között az ítélkezés, az eljáró hatóságok eljárásának törvényessége, esetleg a fogva tartás jogszerűségének és törvényességének vizsgálata a feladata. Nincs jogkörünk ugyanakkor – és ezt nagyon határozottan szeretném hangsúlyozni – , hogy kifeje zett méltányossági kérdéseket, tiszta emberiességi okokon alapuló kérdéseket vizsgáljunk, hiszen a bizottságunk nem humanitárius bizottság.
