Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 12. kedd, az Országgyűlés 13. ülésnapja - Az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
571 A bizottság az elmúlt heti ülésén összegezte a levelekből leszűrhető tapasztalatokat. Ezen kívül emberiességi szempontok alapján véleményezte az előttünk fekvő törvényjavaslatot is. A bizottsági ülésen ebben a tárgykörben vita bontakozott ki, hogy vajon a bizottság illetékességi körébe tartozike ebben az ügyben állást foglalni. A bizottság többsége h árom ellenszavazat és három tartózkodás mellett úgy foglalt állást, hogy – tekintettel az emberiességi szempontokra, másrészt azon nyilvánvaló tényre, hogy a leveleket amúgy is a tisztelt Elnök Úr a bizottsághoz továbbította – mindenféleképpen illetékesség ébe tartozik állást foglalni ebben a kérdésben. Felszólalásom első részében röviden azokról a tapasztalatokról szeretnék beszélni, amelyek a levélből, illetve a látogatásból leszűrhetőek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az amnesztiatörvény megalkotását feszült várakozás előzi meg. Egyrészt feszültség érezhető a lakosság körében. A társadalom ugyanis attól tart, hogy az amúgy sem túlságosan szilárd közbiztonsági viszonyaink rendülnének meg akkor, ha nagyobb számú elítélt kerülne egyik napról a másikra szabadlábra . Másrészt feszültség tapasztalható – sőt robbanásveszély – az elítéltek körében. Ez a leszűrt tapasztalatok alapján három okra vezethető vissza. Az egyik feszültségforrás az a bizonytalanság, melyet e kérdés megvitatásának állandó halogatása okozott. A kö zkegyelem kérdése ugyanis már két hónapja forog közszájon. Az előző Kormányt politikai felelősség terheli abban a vonatkozásban, hogy annak ellenére tett közzé amnesztiatervezetet, hogy nagyon jól tudta: ennek a megalkotása, elfogadtatása már nem az ő fela data lenne. Azt is tudta, hogy az új Parlamentnek valószínűleg nem ez lesz a legfontosabb, legsürgősebb dolga akkor, amikor a nemzetnek még Kormánya sincs. A másik ok az – ez a levelekből kitűnik – , hogy az új Kormány halogatja az egyértelmű állásfoglalást az elszámoltatás kérdésében. Így a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek egy széles köre nem érti, miért ne vonatkozhatna rá szélesebb amnesztia, ha azok, akik az országnak húszmilliárdos adósságot halmoztak fel, vagy azok, akik a nemzeti kincsünket, a Dunakanyart brutálisan megrongálták s ezzel milliárdos károkat okoztak, vagy azok, akik a csernobili atomkatasztrófa elhallgatásával az egész nemzet egészségi állapotát sodorták veszélybe, vagy azok, akik a közvagyont kétes értékű jogi manőverekkel saj átítják ki maguknak, most is zavartalanul készülődhetnek a nyári üdülésükre. A feszültség harmadik forrása: feszülten várják az elítéltek, hogy vajon a rendszerváltás érzékelhető lesze az amnesztiatervezetben is. Mindezek alapján a bizottság a törvényterv ezettel humanitárius szempontok alapján foglalkozott, és az alábbi megállapításokat tette: Egyrészt szerencsétlennek tartja, hogy az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítéltekkel szemben a végrehajtási kegyelem nem terjed ki a visszaesőkre. Azt a v isszaesőt ugyanis, akit egy bíróság egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélt, olyan, csekélyebb súlyú cselekmény elkövetése terheli, amely egyáltalán nem rendítené meg a közbiztonságot olyan módon, hogy ne lenne indokolt ebben az esetben az amnesztia szélesítése. A második megállapítás az volt, hogy szerencsétlen az, miszerint a három évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól mentesülők köre nem terjed ki a fiatalkorúakra. Elhangzott, hogy bizonyos humanitárius szempontok indoko lják például, hogy a nyugdíjkorhatárt elért személyek körére kiterjedjen. Amennyiben ezt elfogadjuk – ez nagyon helyes – , ugyanilyen indokok miatt ez másik korcsoportra is vonatkozhatna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a súlyosabb cselekményeket elk övetők ennek hatálya alá esnének. Őket kizárná a miniszter úr által fel nem sorolt kizáró körülmények valamelyike. Volt még egy megállapítás, mely a hűtlen kezelésre vonatkozott. Minthogy a módosító indítványt a Kormány támogatja a törvényelőkészítő bizot tsággal együtt, erre nem térek ki. Még két észrevételt szeretnék ismertetni. Az egyik, hogy nem terjed ki a mellékbüntetésekre és az intézkedésekre. Ezek gyakran súlyosabb következményeket okoznak, miként maga a főbüntetés. Hivatkoznék itt a közügyektől el tiltás, a gépjárművezetéstől eltiltás vagy a vagyonelkobzás
