Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 11. hétfő, az Országgyűlés 12. napja - Speidl Zoltán (MDF) képviselő mentelmi ügyéről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
550 Megállapítom, hogy az Országgyűlés 269 "igen" szavazattal, 10 ellenében, 13 tartózkodás mellett úgy foglalt állást, hogy Soós Károly Attila képviselőcsoportja nevében benyújtott önálló indítvá nyát napirendre tűzi. Felkérem a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságot, szíveskedjék az indítványt megtárgyalni, és állásfoglalását az Országgyűlés elé terjeszteni. Tisztelt Országgyűlés! Szalay Gábor képviselőtársunk önálló indítványt nyújtott be a Kormány energiapolitikai koncepciójának napirendre tűzésére. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az önálló indítványt Szalay Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, eredetileg a 45ös számon nyújtotta be, majd 75ös számon egy újabb módosít ó indítványt terjesztett elő, most 109es számon kaptuk önálló indítványának módosítását. Kérdezem Szalay Gábor képviselőtársunkat, kíváne szólni. Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ) SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Igen. ELNÖK (Szabad György) : Tessék parancsolni. SZAL AY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csupán emlékeztetni szeretném Önöket indítványom lényegére. Ez az lenne, hogy szeretném kérni, hogy az Országgyűlés szólítsa fel a Kormányt, hogy az egy adott határidőn belül, ami nevezetesen most ezzel a második mai módosítással szeptember 10. lenne, tehát ezen határidőn belül a Kormány terjessze a Parlament elé energiapolitikai koncepcióját. Önálló indítványom beterjesztésére két ok késztetett: egyrészt az a szűkmarkúság, amivel a kormányprog ram, vagy nevezzük pontosan nevén, a kormányirányelvek az energiapolitikai kérdéskört kezelte. Ez természetesen csak egyike volt azon aránytévesztéseinek, amelyek az irányelvekben előfordultak. Önálló indítványom beterjesztésének másik oka az a rohamosan, szinte hónapról hónapra növekvő különbség, ami energiaellátási biztonságunk látszólagos megléte és annak tényleges labilitása között feszül. Sajnos, úgy éreztem, hogy az előbb már említett irányelvek megfogalmazói is elsősorban a szakadék fölött egyensúly ozó kötéltáncos ügyességében és szerencséjében bíztak, míg a szakadék mélységét kevéssé vették figyelembe. Úgy gondolom, hogy egy olyan lényeges dokumentum, mint egy új kormány programja, különösen ha egy rendszerváltást végrehajtó új kormány programjáról van szó, még ha az irányelveknek nevezi is csak magát, összesen két dologról nem kell hogy beszéljen: arról, ami marginális, ami gazdasági, politikai, társadalmi súlyát tekintve jelentéktelen, és arról, ami annyira jól szervezett és olyan rendben lévő, hog y pusztán az említése is már dicsekvésnek tűnhetne. Nos, úgy gondolom, hogy az energia kérdésköre távol áll attól, hogy akár lényegtelennek, akár rendben levőnek lenne nevezhető. Márpedig ha ez így van, akkor különösen meglepő, hogy ez a kormányprogram öss zesen két mondatot tartott érdemesnek erre a kérdéskörre fordítani. Ami a magyar szénbányászat katasztrofális helyzetét illeti, arról most nem kívánok – pontosabban nem most kívánok – részletesebben beszélni, holnap a miniszterelnök úrhoz egy interpelláció t fogok e tárgyban benyújtani, jelzésként összesen annyit említenék meg, hogy a magyar szénbányászat ez év elejére pénzügyileg tönkrement. Ez év első negyedévében a szénbányák újabb egymilliárd forint mérleg szerinti veszteséget halmoztak fel, és rövid idő n belül a szénbányászati vállalatoknak bérfizetési problémákkal kell szembesülniük. Úgy tűnik, hogy megindult a szénbányászati vállalatok spontán önfelszámolódási folyamata. Márpedig ez ellen tennünk kell valamit, ehhez nem aszszisztálhatunk csendes beletö rődéssel.
