Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
484 Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (Szűr ös Mátyás) : Köszönöm. Következik dr. Lukács Tamás kereszténydemokrata néppárti képviselő. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Lukács Tamás (KDNP) LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) (Többszöri próbálkozás után sincs hang sem a képviselő, sem szomszédjai mikrofonjában. A képviselő végül a szónoki emelvényre megy derültség és taps közepette.) Tisztelt Elnök Úr! Végtelen örömömre szolgál a technikai problémák után, hogy ez nem az Alkotmány hibája, illetve az alkotmánymódosítás hibája, ami itt történt, ez csak technikai hiba! S azt hiszem, hogy ez a kisebb gond. Mindazok, akik minket a széksorokba küldtek, azok a választók, akik 40 év után – több mint 40 év után – megválasztották az első szabad Parlamentet, elvárják azt, hogy felelősséggel viseltessünk két dolog iránt: a kormá nyozhatóságért és az alkotmányosságért. Egyik feltételről sem mondhatunk le! Mindenki tudja, aki valami kicsit is tanult alkotmányjogot, hogy ennek az alkotmányosságnak milyennek kellene lennie. Ennek az alkotmányosságnak magyarnak kell lennie, európainak kell lennie és a modernizációs törekvéseinkkel egyezőnek kell lennie. Egyetértek Tölgyessy Péternek ama eszmefuttatásával, hogy az 1949es, a volt 1936os sztálini alkotmányon alapuló, alkotmányosságnak csúfolt kísérletek és azok módosításai alkalmatlanok arra, hogy ezen az úton továbbmenjünk. Tehát mindezekkel a felszólalásokkal egyet kell értenem. Ugyanakkor, Hölgyeim és Uraim, engedtessék meg, hogy megjegyezzem, hogy mindez az állítás igaz egy olyan nyugalmi helyzetben, amikor ezt lehetséges végiggondoln i, és lehetséges az az alkotmányozási folyamat, amely nem adatott meg nekünk. Ne tessék elfelejteni, hogy a rendszerváltásnak az első és döntő szakasza azzal, hogy a nép választott, megtörtént, de nem fejeződött be, hiszen előttünk vannak az önkormányzati választások is! Tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy nyugalmi állapotból szemléljük és próbáljuk megközelíteni az alkotmányossági kérdéseket. Kétségtelen, hogy ezen effektus – a "Werbőczyutódok tódozzákfódozzák"effektus – alapján nem lehet sok áig továbbmenni. Nem értek azonban egyet Szájer kollégámmal abban a kérdésben, hogy ne tartalmazna "A kormányprogram irányelvei" alkotmányozási feladatokat. Ha végignézi a 3. számú mellékletben azoknak a törvényeknek a listáját, amit a hosszú távú programj ában a kormány meg kíván valósítani, akkor egyértelmű, hogy egy nagyon komoly alkotmányozási folyamat előtt állunk. És abban bízom, hogy átgondoltan, valóban egy új, a többpártrendszernek, a magyar közjogi hagyománynak, az európaiságnak és a modernizációs törekvéseknek megfelelő Alkotmányt fog hozni ez az Országgyűlés, mert ezen felelősség alól nem térhetünk ki! Az előttem felszólalók részletesen ismertették azokat a problémaköröket, illetőleg feszültséggócokat, amelyek a jelenlegi alkotmánytervezetben nagy vonalakban megvannak. Ilyen kérdés a köztársasági elnök kérdése. Én egyetértek Király Zoltán képviselőtársammal abban a kérdésben, hogy politikai alkuknak, politikai paktumoknak, pártszempontoknak nem lehet kitenni az alkotmányozási folyamatot. Hozzátesze m azonban rögtön, hogy semmiféle személyi érdeknek sem lehet kitenni (taps) , nevezetesen megnéztem a szeptemberi alkotmánymódosításnak az indokát, s furcsa módon azt találtam, hogy mert ezt a nép akarta! Az előző alkotmánymódosítási indokot is megnéztem: mert ez a kerekasztaltárgyalásokon, a nép akaratát kifejező többpárti megállapodáson alapul! Úgy érzem, ha túl sokáig hivatkozunk mindig a népakaratra, és csak és kizárólag magunkat
