Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
473 együttműködés szándéka. Ám a május másodikán felállva ünneplő képviselők tapsviharából kevésbé hallott ki azok tétova tapsa, akiknek a megállapodás felett érzett öröme nem volt felhőtlen. Nem annak meglepetés volta miatt, hanem elsősorban azért , mert egy ilyen horderejű megegyezés nem lehet néhány újdonsült pártvezető vagy szűk körű pártvezetés belső ügye, kizárólagos joga. Sokkal inkább tartozik ez a pártok tagjaira, de legalább parlamenti képviselőire. Márpedig itt a döntés előkészítésébe éppú gy nem vonták be őket, amint az az átkos pártállamban volt szokás. Ezért hát nem lehet szó nélkül hagyni. Nem lehet azért sem, mert ez a módi, a kulisszák mögötti pártvezéri alkudozás a nép által szabadon választott képviselők lebecsülésén túl a Parlament szerepe visszaszorításának, a végrehajtó hatalom túlsúlyosságának, végső soron a demokratikus hatalmi egyensúly megbomlásának veszélyét is magában hordozza. Ugyanezen oknál fogva nem érthetek egyet azzal, hogy a paktum a köztársasági elnök megválasztásának hogyanjáról is rendelkezik. Többen szóltak itt erről. Tölgyessy Péter mondta: nem az a nagy kérdés, hogy közvetlenül vagy közvetetten választ az ország elnököt, hanem a lényegi kérdés az, ki legyen Magyarország első számú tényezője – a Kormány elnöke vagy a Köztársaság elnöke. Ehhez hozzátette Torgyán József, hogy a közvetlen elnökválasztással olyan többletjogosítványokat kap a köztársasági elnök, amely lényegesen fölé emelheti netán a parlamentáris köztársaságokban szokásos helyzetének. Úgy gondolom, ő ma ga is – ahogy mások is – tudja jól, hogy nem a választás módja határozza meg – erről Oláh Sándor is szólt az előbb – a köztársasági elnököt. Jogosítványait a Parlament határozza meg, az elnök hatalmát pedig ezek a jogosítványok. Hadd tegyem hozzá: már van Magyarországnak felelős és elég határozott, karakteres, kemény végrehajtó hatalma, és annak élén miniszterelnöke. Van egy erős Parlamentje, már csak azért is, mert ha jól látom a mostani vita alapján – sőt, nemcsak e vita alapján – , akkor a Parlament valód i ellenzéke a FIDESZ padsoraitól kezdődik, és eddig tart. (Derültség, szórványos taps a megjelölt padsorokban.) . Egy ilyen erős háttérrel ez a Kormány képes kormányozni, és a jelenlegi köztársasági elnöki jogosítványok is egy gyenge köztársasági elnököt j elentenek. Vagyis úgy gondolom, nem ad pluszjogosítványokat mindehhez a közvetlen választás. Tölgyessy Péter arról szólt, hogy jó lenne az európai szokásoknak megfelelően a Parlament által elnököt választani. Nos nézzük meg, hogy mennyire általánosítható E urópában ez a közvetlen elnökválasztás, merthogy mi Európához kívánunk felzárkózni, és – Tölgyessy Péter szerint – ez az általános szokás. Őszintén bevallom, hogy Írországról nem sikerült információkat beszereznem, ami pedig Svájcot illeti, azt úgy gondolo m, teljesen atipikusnak tekinthetjük témánk szempontjából. Ezeken túlmenően az európai parlamentáris demokráciák többsége monarchia; uralkodó az állam feje Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Svédországban, Dániában, Luxemburgban és Norv égiában. (Zaj.) Közvetlenül választ a nép elnököt Franciaországban, Ausztriában, Portugáliában, Finnországban és Törökországban. Közvetett, tehát a Parlament által választatik az elnök – ahogy ezt igényelné Tölgyessy Péter – mindössze három országban, mely ből ő kettőt említett, az NSZKt és Olaszországot. Azt nem tette hozzá, hogy az NSZKban és Olaszországban is kétkamarás Parlament van, és az egy kicsit más helyzetet jelent, mint az egykamarás Parlament, és a miénk is. A miénkhez hasonló egykamarás Parlam ent egyedül Görögország Parlamentje, ahol közvetlenül a Parlament választ elnököt, ám minősített többséggel, ami azt jelenti, hogy az első fordulóban és a másodikban 2/3os, a harmadik fordulóban 3/5ös többség szükséges az elnök megválasztásához, és ha ez után sem történik meg, akkor a Parlamentet oszlatják fel. Ez tehát az európai helyzet és az általános szokás. Ha pedig a MDF és SZDSZ megállapodását abból a megközelítésből vizsgálom, mi az, ami távlatosan is az ország érdekeit szolgálja és mi az, ami kife jezetten a két pártét – s ez utóbbi, úgy
